|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.26. 11:35 - |
A táborhelyen 5 faház áll. Padok vannak kitéve, nem messze a faházaktól tűzrakóhely is van, ahol lehet sütögetni, nyársalni. |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
-Szerinted nem vagyok elég hozzáértő a sebek bekötözéséhez?-torpantam meg egy pillanatra.-Nem egy sebet kötöztem már be magamnak. Felesleges lenne még a tanárokat ezzel idegesíteni.-néztem mélyen a szemébe. A kezemen lévő zsepi már teljesen átázott, úgyhogy levettem róla, és egy mellettünk lévő kukába dobtam. Elővettem egy másikat, és az előző helyére tettem. Újra Renára néztem.-Ez a fajta nem az a tipikus mindent a gazdáért fajta. Amilyen kedve van, úgy viselkedik. Ha akar dolgozni, 1000%-on pörög, de ha nem, te egy egész disznóval csalogathatod, akkor sem akar megmozdulni. Valószínűleg kissé felpörgött a játékba, és rajtam vezette le a feszültséget. Vagy csak szimplán szeret kiszúrni velem.-magyaráztam neki, miközben újra elindultunk. Megérkeztünk az I. fiú faház elé.
-Várj meg itt, mindjárt jövök.-mondtam neki, és beszaladtam a házba. Mitch kint maradt, lefeküdt Rena mellett. Megkerestem a fertőtlenítőt és a kötszert, és kimentem vissza Renához.
|
|
|
Csendesen elgondolkodva lépkedett, majd hátra pillantott a fiúra,-Nem baj, attól még valaki hozzá értő kösse be. Mellesleg nem azért, de Stella nekem sose kapott oda... lehet, hgy Mitch fajtája miatt van, meg minden, de nem is tudom. Nekem ez olyan fura, hogy egy kutya a gazdája ellen fordul. Kicsit megijedtem.-vallottam be elhúzva a szám elengedve a fiú kezét. Vissza gondolva az otthoni kutyák se csinálták ezt soha, pedig kicsi korában rengeteget nyúzta őket. Féve néztem fel újra a fiúra, mivel nem akartam megbántani, meg leszólni se.
|
|
|
Hiába győzködtem volna a lányt, hogy semmi szükség arra, hogy visszainduljunk, nem tudtam volna meggyőzni, így hát megadtam magam, és elindultam utána. Mitch mellettem baktatott, néha fel-fel nézve rám.
-Van a táskámban fertőtlenítő szer meg kötszer, pont az ilyen alkalmakra. Sosem tudni, mikor harap meg a kutyád.-mondtam neki még mindig jókedvűen. Nagyon nagy bajnak kell ahhoz történnie, hogy én ne legyek vidám. Néha-néha rápillantottam a lányra, aki eléggé túlaggódta a dolgot. Ez csak egy kutyaharapás, nem ütött el egy busz?!
|
|
|
Nem tetszett, hogy ilyen könnyedén veszi, értettem én, hogy nem aggódik különösebben, mivel nem első eset, meg nyilván rendszeresen oltja a kutyát, de akkor is. A lehető legmeggyőzőbb tekintetemet fúrtam bele a fiúéba.-Rendben, de induljunk meg vissza, attól még el kell látni és egy zsepi nem elég. Kérlek. Nyugodtabb lennék, ha tudnám minden rendben.-pislogtam nagyokat. Mindig is képes voltam felfújni dolgokat és túl aggódni mindent, főleg, ha kedves emberről volt szó. Nem vártam meg a fiú válaszát kezemet a felkarjára csúsztattam, hogy ne nyúljak bele a sebbe és gyengéden húzni kezdtem magammal. Eszem ágába se volt engedni, hogy így mászkáljon.
|
|
|
A sebet figyelve jutott eszembe a zsebembe lévő zsebkendő, és rögtön elő is vettem. A sebre raktam, és próbáltam elállítani a vérzést, kisebb-nagyobb sikerrel. Eléggé fájt, de már nem először kapott oda Mitch, így hát valamennyire megszoktam már. Amikor Rena beszélni kezdett, ránéztem.
-Nyugi, túlélem. Ez a kis dög nem először harapott már meg. Valószínűleg rossz napja van.-vontam meg vállamat, és próbáltam meggyőzni Renát, hogy nem kell túlaggódni a dolgot. Mikor közelebb lépett, és a kezemhez ért, kissé felszisszentem.-Majd lefertőtlenítem, és bekötöm. Addig ez a zsepi megteszi.-fertőzéstől nem féltem, mert Mitch rendszeresen oltva és féregtelenítve van.
|
|
|
Figyeltem a két kutyát, ahogy játszanak. Stella tökéletesen elégedett volt azzal, hogy le tudja futni a másikat, de Mitchnek kissé elege lehetett már, talán ezért is jött oda hozzánk és foglalt helyet gazdája mellett. Nem számítottam rá, de rövid időn belül hozzám is oda jött, majd rám ugrott. Meglepetten támasztottam meg magam, hogy el ne essek,miközben óvatosan megsimogattam a kutya hátát, de aztán Thomas rá szólt, végül lerángatta rólam. Alig akartam hinni a szememnek, mikor oda kapott neki. Stella is megérezte, hogy baj van, mivel oda jött hozzám és körbeszaglászott azt ellenőrizve, hogy jól vagyok-e, majd a fiút is ellenőrizte, végül pedig előttem leheveredve ugrásra késszen meredt a kanra.
-Semmi baj Stella.-csitítgattam, majd aggódva néztem Thomasra.-Ezt nem szabad elviccelni.-csóváltam meg a fejemet. Oda lépve hozzá megfogtam gyengéden a csuklóját és ellenőriztem, hogy jól van-e.-Be kéne kötni.-motyogtam, sajnos zsepi se volt nálam, így tanácstalanul meredtem a sebre, hogy mivel tudnámleszortani.
|
|
|
Mitch-et kissé meglepte, ahogy a szuka felborította. Csak kitágult pupillával nézte, ahogy a másik játszani próbál vele. Aztán hirtelen felugrott, és a szuka után vetette magát, megpróbálva elkapni a másikat. Végül megunta a játékot, és lógó nyelvvel idejött a lábamhoz. Felnézett néha hol rám, hol Renára. Végül odament hozzá, és felugrott a lányra. Talán kaja reményében jópofiskodott vele.
-Mitch, szállj le róla!-szóltam rá, de rám se figyelt. Odanyúltam a nyakörvéhez, hogy lehúzzam róla, de Mitch odakapott a kezemhez. Nem harapott meg igazán, de elkezdett vérezni a helye, és valószínűleg megmarad a nyoma.-Idióta állat.-szóltam oda mérgesen Mitchnek. A másik kezemmel lerántottam, és leültettem magam mellé.-Te nem vagy normális, azt ugye tudod!-veszekedtem rá. De ez meg se hatotta, büszkén ült mellettem.-Bocs, pont ezt akartam elkerülni, hogy odakapjon..Hát, neked nem is kapott oda..-mondtam vigyorogva.
-Elszégyelltem magamat, így már jó?!-nevettem el magam.
|
|
|
-Hát ez könnyen el tudom hinni.-nevettem fel. Ki gondolta volna, hogy pont ilyenkor akadok össze egy olyan fiúval, akivel önnyedén megtalálom a közös hangot és sikeresen meg is nevetett. Jól esett a társaság, főleg hogy nagyjából egycipőben jártunk. Időközben Adam is eszembe jutott, kíváncsi lettem volna már arra a kiskutyára, megígértem, hogy felkeresem, de valahogy eddig nem jött össze. Lehet ő is itt van és majd össze futunk.
-Mint egy farkas.-kuncogtam Mitchen, aki elkezdett vonyítani. Stell a felállve értetlenül forgatta a fejét és kérdőn nézett hol a másik kutyára, hol pedig rám. Végül úgy döntött, hogy elhallgatatja a farkas jelöltünket. OLdalról megközelítva ugrott rá és burította fel, majd elégedetten szemlélte, hogy sikerült letpernie. Boldogan lihegve lesett ismét felé, hogy látom-e milyen ügyes volt, mire én csak nevetve csóváltam a fejemet.
-Jól van, ügyes vagy nagylány, de ne játsz ilyen durván.-szóltam rá.
-Úr isten.-röhögtem lassan a könnyimet törölgetve.-Megríkattál egy lányt szégyeld el magad.-motyogtam alig bírva vissza tartani a röhögö görcsöt, amit a képe láttán kaptam.
|
|
|
-Nem tudom, így születtem. Nem lehet mindenki tökéletes, na!-mondtam tettetett sértődöttséggel, majd elnevettem magam. Mikor a szuka végül a hátára hemperedett, Mitch fölé állt, és heccből a füléhez kapdosott. Majd Mitch leszállt róla, és hosszú vonyításba kezdett.
-Mitch, csend legyen!-szóltam rá, mivel éktelen hangon vonyított, megállás nélkül. Kissé elgondolkodtam, és csak Rena hangjára kaptam fel a fejem.
-Bocs, hogy tőlem kellett megtudnod ezt a rossz hírt. Nem állt szándékomban, hogy összetörjem a szíved.-mondtam nevetve, majd mikor oldalba bökött, tettetett fájdalommal felkiáltottam.-Hát ez a hála?! Hogy oldalba ütsz?!-próbáltam mérgesen mondani, de elnevettem magam.-Nincs mit, ezért nem fizetnek.-mondtam vigyorogva.
|
|
|
Vigyorogva csóváltam meg a fejemet.-te jó ég, hogy fér beld ennyi hülyeség?-kérdeztem kuncogva, mivel eléggé nevetségesen festett ki a képzeletemben úgy, ahogy körbeírta magát. Szerettem én is hülyéskedni, de ilyen apróságokból szinte sose szoktam ilyeneket kitalálni. Időközben rá rá néztem a kutyákra. Stella tovább hergelte a srác kutyáját, aki kissé mérges lett, szóval Stella is leállította magát és hanyatvágva magát, inkább meghempergett a fűben , miközben propellerként járt a farka. Örültem, hogy jól érzi magát a kezdetek ellenére.
Thomasra néztem. Kicsit elgondolkodtam, majd a szám éleé kapva a kezem kikerekedett szemekkel néztem rá.-Na neee.... én azt hittem, hogy a fejem tetején van. Basszus....-motyogtam tetetett csalódottsággal.-Mennyire kiábrándító.-kuncogtam és kicsit oldalba löktem a fiút.-Kösz, hogy feldobtad a kedvem.-mondtam, mivel tényleg jobban éreztem magam.
|
|
|
-Igen, szerencsére nem teljesen. Hogy néznék ki agyarakkal, felálló szürkésbarna fülekkel?!-nevettem el magam. Így elképzelve elég jól néznék ki, akár egy vérfarkas. Mitch-re és a szukára néztem, akik láthatóan jól szórakoztak. Mitch kissé ideges lett azon, hogy nem bírja elkapni a szukát, és morgolódva vetette magát utána. Amikor Rena elkezdett beszélni, visszanéztem rá, és figyelmesen hallgattam.
-Aki tényleg kíváncsi rád, és megismerne, az nem fog megutálni csak azért, mert nem vagy emberközpontú.-mondtam elgondolkodva.-És biztos vagyok benne, hogy nem fenn hordod az orrod. Ugyan ott van, mint minden embernek, nem a fejed tetején.-tettem hozzá, hátha sikerül felvidítani egy kicsit.
|
|
|
Csak elmosolyodtam azon, amit mondott.-Azért szerencsére nem teljesen, de végülis van benne némi igazság.-bólintottam szórakozottan figyelve a két kutyát. Stella jól el volt. Mindig oda ment Mitchez, vagy engedte magát megközelíteni, majd gyorsan elfutott előle. Bevett szokása volt ez a hülyeség és mikor nagyon nem akart szót fogadni sokszor eljátzotta ezt már velem is. Néha bosszantott, de néha eléggé szórakoztató volt.
-Én a puszta lényemmel utáltatom meg magam.-mondtam csendesen szomorkás mosollyal.-Kevesen bírnak, mert inkább barátkozom kutyákkal, mint emberekkel. Nem vagyok az a fajta, aki szívesen ismerkedn és ebből egyből azt vonják le, hogy fenn hordom az orrom.-sóhajtottam inkább berülve a fiú átható tekintetét.
|
|
|
Mitch-et kissé meglepte, mikor a szuka meghúzta a bundáját. Ám a kezdeti megilletődés után vidáman rohant a szukához. Egy pillanatig figyeltem őket, majd tekintetemet újra a lányon pihentettem.
-Igen, csehszlovák farkaskutya. Szegénykém elég hülye, de hát, igaz a mondás, amilyen a gazda, olyan a kutyája.- nevettem el magam. Szokásomhoz híven most is a szemkontaktust kerestem. Nem szeretek úgy beszélgetni, hogy nem nézek a másik szemébe.
-Hát.. Az a baj, hogy folyton olyan dolgokat teszek, amik miatt néhányan nem kedvelnek. Aztán hallok olyan dolgokat magamról, amiket még én sem tudtam. Jobban ismernek, mint én magamat.-vontam meg a vállam.
|
|
|
Kissé meglepett arccal figyeltem, ahogy a srác kutyája neki ront Stellanak. Szegénykém egyáltalán nem keszült ilyen heves üdvozlésre, szóval hangosan felnyuszitve borult egyet. Természetesen nem fájt neki es baja se esett, csak egyszerű kis drámázás volt a részéről, amitől egyből nagyot sohajtva fogtam a fejem.-Hisztis...-mormoltam, miközben néztem ahogy a másik játékra hívja. Stella kissé besértődött, szóval hátracsapott fülekkel nézett a másikra jelezve, hogy állitsa le magát. -Viselkedj nagylány es ne durcizz.-szóltam oda. Szerencsére erre már reagált, szóval a masik kutyához lépve óvatosan meghúzta annak a bundáját, majd már rohant is el tőle. Elmosolyodva figyeltem. Naná, ha szórakozni kell, akkor az megy. -Értem, de attól még bocsi. Mellesleg gyönyörű kutya. Csehszlovák ugye?-kérdeztem mosolyogva. Szerettem ezt a fajtát nagyon, de mivel Stellaval játszottak inkabb nem mentem oda ismerkedni. -Én nem ismerlek, szoval nem tudok erre mit mondani, viszont ha én nem kedvellek, akkor ahhoz elégge nagy dolgot kellett hozzá tenned. Nem vagyok az a fajta, aki kiutál másokat.-mondtam az égre pillantva.
|
|
|
Amikor beleegyezett Rena, egy Mehetsz! paranccsal elengedtem Mitch-et, aki teljes hevességgel nekiment a másik kutyának. Teljes testsúlyával fellökte a szukát, aki ha nem állt biztos lábakon, biztos felborult.
-Mitch, szépen!-szóltam oda neki határozottan, aki így felnézett, és óvatosan közeledett a szukához. Majd leült vele szembe, és fordítgatta fejét. Óvatosan megszagolta újra, majd mellkasát a földhöz szorítva játékra hívta amazt, közben vinnyogó hangokat kiadva. Egy ideig figyeltem őket, majd újra a lányra néztem.
-No para, nem sértődök én meg olyan könnyen. Ha mégis, nem nagy gáz, úgy sem sokan kedvelnek, eggyel több vagy kevesebb, mit számít.-vontam meg vállamat.
|
|
|
Összeráncolt szemöldökkel néztem a fiú felé és csak megcsóváltam a fejemet.
-Nem vagyok harapós hangulatban, az nem ilyen. Stella pedig feszült, mert a kutyád úgy reagált rá ahogy, de ettől függetlenül, ha szeretnéd ide engedheted, Stella nem fogja bántani, ha csak okot nem ad rá, vagy parancsot nem kap.-válaszoltam felegyenesedve.
-Gyerünk nagylány, menj szépen köszönni.-bíztatattam a kutyám, aki nem túl lelkesen, de oda somfordált az idegenekhez. Nem volt túlságosan elragadtatva az új arcoktól, de idővel fel fog oldódni. Közben én is közelebb lépkedtem.
-Amúgy bocs, ha ellenségesnek tűntem, nem állt szándékomban.-pislogtam rá zavartan.
|
|
|
A lány nem túl kedvesen reagált, bár én is elég pimaszul viselkedtem, de hát na. Én ilyen vagyok, ez van, így jártunk.
-Ez a kis dög nem bánt, odaengedhetem, vagy a kutyád is olyan harapós kedvében van ma, mint te?-kérdeztem, és ha lehetséges, még szélesebb mosolyt varázsoltam arcomra. Mitch közben kicsit felengedett, és ellazult, de azért még mindig figyelt a másik kutyára. Szóltam neki, és rögtön felegyenesedett, és beállt a lábamhoz. Árgus szemmel nézte, ahogy előveszem a jutalomfalat-tartóból kedvenc csemegéjét, a szárított bölényhúst. Elég borsos ára van, de ha egyszer erre dolgozik, muszáj megvenni. Lefektettem, majd újra felülés, és végül felállás. Odadobtam neki a húst, amit rögtön, még a levegőben elkapott, és újabb falat után nézelődött.
|
|
|
Még a fiú érdekes köszönése előtt felkaptam a fejem, mivel Stella teljesen megfeszült mellettem. Póráz nélkül mentük, szóval kicsit aggódtam, még ha tudtam is jól, hogy nem megy neki másik kutyának, ha az nem provokálja ki. Mindenesetre én is megfogtam a kutyám nyakörvét és kissé idegenkedve meredtem a fiúra.
-Nyilván.-mormoltam nem túl lekesen, de attól még köszöntem neki.-Szia..-nyögtem ki és ikább legúgolva Stellához a fejét kezdtem el türelmes mozdulatokkal simogatni.-Rena.-vetette oda félvállról.-Jó kislány, nyugi nem kell a balhé.-duruzsoltam a kutyának kedves kis mosollyal, miközben próbáltam magamra terelni a figyelmét a másik helyett. Sajnos a fiú kutyájának reagciójára reagált Stella, szóval nem volt könnyű kizökkenteni.
|
|
|
Mitch-el oldalamon jártam körbe a tábor területét miután megérkeztünk. Nem volt kérdés számomra, hogy jelentkezzek-e a táborba, hiszen legalább szórakozunk egy jót, és közben tanulunk is. Elmerengve sétálgattam, amikor Mitch hirtelen megtorpant, és befeszült. Rögtön vettem az adást, és elkaptam a nyakörvét, mielőtt megindulhatott volna. Csak ezután pillantottam fel, és láttam meg a lányt és kutyáját. Mitch-et leültettem, aki kitágult pupillával figyelte a közeledő kutyát. Felvettem szokásos mosolyom, és vidáman ráköszöntem.
-Szia cica, van gazdád?-kérdeztem pimaszul, majd hozzátettem.- Amúgy el ne hidd, nem szoktam így köszönni.-kacsintottam rá.-Thomas vagyok.-mutatkoztam be. A mosolyt az arcomról le sem lehetett volna vakarni.
|
|
|
Eleinte nem terveztem, hogy a táborba is beíratkozok, de végül úgy döntöttem, hogy jobb lesz itt, igaz csak veset voltam otthon az utóbbi időben, de fejlődni szeretnék és azt akarom, hogy Stella is fejlődjön, épen ezért minden adandó lehetőséget ki kall használnom rá. A tábor pont egy ilyen dolog volt, bár nem a kutyákon volt leginkább a hangsúly ezúttal, de remek alkalom arra, hogy végre össze ismerkedjek másokkal és mellette Stellával is jó sok időt töltsek. Jelenleg épppen a tábor területét jártam, hogy kicsit kiismerhessem magam, nem lenne túl jó eltévedni, szóval biztos ami biztso elindultam felfedező útra. Stellát eleinte nem akartam hozni, de mivel nagyon mehetnékje volt, így most ő is jött velem.
|
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
