|
Témaindító hozzászólás
|
2015.02.24. 19:48 - |
Az iskola hatalmas csarnoka. A falak mellett kényelmes kanapék és fotelok vannak elhelyezve, amire leülve a tanulók beszélgethetnek, társaloghatnak. Szinte mindig találhatsz itt diákokat, van aki pihenni jön le vagy éppen találkozni a barátaikkal, de akár a kezükben lévő könyvbe elmerülő fiatalokkal is szembetalálhatod magad, ha belépsz a hatalmas hallba. |
[26-7] [6-1]
- Na, elég legyen, add vissza szépen - korholtam Astort, miközben levakarhatatlanul mosolyogtam és ez jelentősen rontott a tekintélyemen. Hogyan is várhatnám el, hogy figyeljen rám, ha annyi lököttséget tesz, hogy képtelen vagyok határozott maradni? Szörnyű kis szörnyeteg! Elvettem tőle a játékot és visszaadtam a tulajdonos gazdájának. Ez milyen hülyén hangzik! "Tulajdonos gazdája" vagy a "Gazdája tulajdonosa"... ehh, megint elkalandoztam.
- Nagyon ügyes mutatvány. Megtaníthatná rá Astort, mert ilyesmikhez nekem minimum két tonna jutalomfalat kéne. - Mondtam kissé eltúlozva a mértékeket. Aztán Roy odakocogott hozzánk és én újfent mérethátrányba kerültem, mivel leguggolta hozzá.
- Hát szia, te szépség - Felpillantottam a gazdájára. - Szabad? - Davide tökéletesen megtanított, hogy nem tapizhatom le csak úgy a Föld nevű bolygó összes kutyagyerekét, előtte mindig engedélyt kell kérni. Mondjuk nem hiszem, hogy így szabadon rohangászhatna, ha annyira közveszélyes lenne. Azért nem bíztam a véletlenre, jobb biztosra menni. Ha megkaptam az engedélyt, kinyújtottam kezem Roy felé, hogy megszimatolhasson, aztán, ha úgy tűnt, minden oké, megsimogattam azt az okos buksiját. Az előbbi mozdulattól egy kis nyál csorrant a pofijára, nagyon vicces kis ördög. |
Mire elkaphattam volna a lila plüsst, már a kiskutya szájában volt. Felnevettem, és hagytam had játszon egy kicsit vele. Roy közben hangosan dohogott, hogy mit képzel magáról ez a kis görcs, mikor az az ő játéka?! A kiskutya végre elengedte a játékot, hála a kissé furcsának tűnő mutatványnak. A kiskutya csak a két első lábán állt, amíg a gazdája el nem engedte a másik kettő hátsót.
-Hát, ez Roynak fel sem tűnt szerintem. Corgi-corgi neki, nem tesz különbséget.-mondtam mosolyogva. A kiskutya kitágult pupillával nézte a kezembe lévő lila vízilót. Végül megszántam, és odaadtam neki, hadd rágcsálja egy kicsit. Roy közben még mindig a hátán feküdt, a szája pedig ugye lefelé lógott, így első fogai kivillantak szájából. A lány is őt nevette.
-Az. Ha nem figyel rá valaki, ezt csinálja mindig, figyelemfelkeltésként tetszhalottat játszik. Pedig nem lett neki tanítva.-nevettem el én is magam.
-Roy, gyere ide.-szóltam neki, aki azon nyomban felpattant, és a lábam mellé leült. Farkát csóválva nézett hol rám, hol a kiskutyára. |
Eveline Hale
Már sokadjára próbálkoztunk, amikor meglepő dolog történt. Astor helyettem, és főként a kaja helyett valami sokkal érdekesebb dolgot fedezett fel. Egyenesen felé közeledett, lila volt, szőrös és egy kissé nyálas, mert egy kutya szájából lógott ki. A hasa utáni másik nagy szenvedélye a plüssállatkák, amiket kedvére rágcsálhat mégsem szaladnak el.
- Astor ne! - vetődtem el, amikor a másik eldobta a plüsst és visszarohant a gazdájához. A lököttemnek több sem kellett, már ugrott is a szabad prédára. Elkaptam a hátsójánál és visszahúztam, ami elég kétbalkezes mutatvány volt és biztos érdekes látványt nyújthattunk. Felegyenesedtem, sarkamra ülve fogtam immár a nyakörvénél a kis hamist. Ekkor ért oda hozzánk a férfi, aki amúgy is magasabb volt nálam, nemhogy ebben a helyzetben. Kitörtem a nyakam, hogy felnézhessek rá.
- Hát... Astornak még nincs pitbull barátja. - Jegyeztem meg és rájöttem, ideje lenne felállnom, hátha az valamit segít a helyzeten. Elengedtem Astort, aki megbűvölten bámulta a férfi kezében lévő lila vizilovat. Jé, az tényleg egy viziló, de cuki! Ahogy sejtettem, még az álláig is alig értem, amitől kisebbségi komplexusom támadt, persze Astor rosszabbul járt, tőle mindenki nagyobb volt.
Eltekintettem a férfi mellett a tetszhallottat játszó kutyára és hangosan felnevettem. - Mekkora forma! - Szakadt ki belőlem és folytattam a nevetést. |
Elég rossz idő volt odakint, így hát bejöttünk a csarnokba. Póráz nélkül sétáltunk be, Roy lassan kocogott mellettem. Szájában a kedvenc plüsse volt, egy lila víziló. Kicsit sem nézett ki idétlenül. Hirtelen megtorpant, és minden izma megfeszült. Egy corgit nézett ki magának, és egy nyüsszentéssel jelezte, hogy ő márpedig oda fog menni. Meg is indult, mielőtt elkaphattam volna a nyakörvét.
-Roy, állj!-mondtam neki nyugodt, határozott hangon, mire ő megtorpant, nem sokkal a kutya előtt. Kérdőn nézett rám, majd mikor behívtam, lassan kullogott oda hozzám. Ekkor vettem észre, hogy a nagy megállásban kiejtette a vízilovát, pont a kiskutya elé. Ezt Roy is észrevette, és kissé féltékenyen reagált volna, ha hagytam volna. Lefektettem, és egy marad! paranccsal otthagytam. Lassan odasétáltam a plüsshöz, és felkaptam. Csak ekkor vettem észre a kutya mellett térdelő lányt.
-Szia! Bocsi, hogy Roy úgy rátok rontott volna, de eléggé szeszélyes, és van egy corgi barátja. Szerintem azt hitte, hogy ő az.-kértem elnézést mosolyogva. Nem lehet valami kellemes látvány, amikor felétek rohan egy pitbull lila vízilóval a szájában. Roy közben elvetette magát, és most a hátán feküdt, csak hogy észrevegyem végre. Nevetve néztem rá. |
Evelin Hale
Kint egyáltalán nem éreztük magunkat jól. Ha az időjárás megpróbálja elrontani a napunkat, remek módszert választott hozzá, de mi akarr sem hagytuk magunkat. Bevonultunk az épületbe, ahol sem a szél, sem az eső nem árthat nekünk, de szerintem amilyen masszív még egy tornádót se éreznénk meg különösebben.
Astor mellettem kocogott, a pórázt nagyjából el is dobhattam volna, mivel tudta jól, a zsebemben lapul sok-sok valami, ami ha ügyes lesz, ma még az ő pocijában fog landolni.
- Gyere ide te kis majom, nézd mi van nálam! - vettem elő egy kisebb darabkát a bárányos falatkákból, ez a kedvence, ezért még a tűzön is átmenne, ha arra kérném. Nevetve figyeltem, ahogy a szemei csillognak és már fel is vette a harci pózt, ő bizony ma megkűzd mindennel azért, amit adhatok neki.
Mivel vasárnap délután a diákok elég ritkán járnak erre, így meg sem lepett, hogy rajtunk kívül csak egy csajos hármas beszélgetett valamivel arrébb, meg két srác dőlt a falnak és úgy tettek, mintha közömbösen dumálgatnának, pedig látszott, hogy a lányokat vizslatják. Buta bolondok, oda kéne menni! Sültgalamb meg megy a szátokba, mi?
- Ülj le! Úgy, ügyes vagy. - Az ilyen alapokért már nem mindig járt a falat, de annyira szépen beült elém, és akkora szemekkel nézett, muszáj volt odaadnom. Letérdeltem a mögöttem lévő fotel elé és egy újabb falatért nyúltam. - Figyelj! - emeltem fel a mutatóujjam, amire azonnal reagált. Itta minden szavam a kis tökfej, de csak mert járt érte a hami. - Forogj! - mutattam neki a megtanult kézjelet, mire ő... hát nem azt csinálta, amit gyakoroltunk. Körbenézett, de ennél le is ragadt. Megismételtem a kérést, mire ismét ugyanígy reagált, csak a farkincája járt veszettül, mert azt hitte, én nem értem, ő mennyire ügyesen megcsinálta.
- Astor, forogj szépen! - kezdett kicsit bosszantani a dolog, de még bírtam cérnával. A tanuláshoz türelem kell, és rajtunk nem fog kifogni egy ilyen egyszerű feladat. |
Az iskola hatalmas csarnoka. A falak mellett kényelmes kanapék és fotelok vannak elhelyezve, amire leülve a tanulók beszélgethetnek, társaloghatnak. Szinte mindig találhatsz itt diákokat, van aki pihenni jön le vagy éppen találkozni a barátaikkal, de akár a kezükben lévő könyvbe elmerülő fiatalokkal is szembetalálhatod magad, ha belépsz a hatalmas hallba. |
[26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
