|
Témaindító hozzászólás
|
2015.02.26. 18:02 - |
Egy jól felépített pálya található ezen a részen. Az edző gondosan állítja be az akadályokat a kutya méretéhez és erejéhez mérten. Mindenféle agilityben használt akadály megtalálható itt, kezdve az egyszerű ugróakadálytól, a kukacon át egészen a hintáig, egyszóval nagyon jól fel van szerelve. Az órát mindig bemelegítéssel kezdik, mert egy megrándult izom senkinek sem hiányzik. |
[15-1]
|
Éppen Pippával gyakoroltam a fordulásokat, mikor felfigyeltem, hogy egy lány jön be a pályára. Megeresztettem egy mosolyt felé, és kérdésére bólintottam.
-Szia! Persze, gyertek nyugodtan, úgyis nem sokára megyünk mi. De amúgy sem zavartok.-mosolyogtam rá, és néhány fordulat után egy mehetsz paranccsal elengedtem Pippát és Flash-t is, mert a lány kutyája is idejött ismerkedni. A lány kérdésére elgondolkodtam egy kicsit.
-Hát, igazából Pippával kezdők vagyunk az agilityben, de Flash-el régebben agilityztünk. Csak neki nem jött be az ugrálgatás, így inkább őrző-védőzünk. Csak az meg a kisasszonynak nem tetszik.-böktem a fejemmel a két kutya felé, akik épp ismerkedtek a lány kutyájával. Újra a lányra néztem.-Egyébként Adam vagyok.-mutatkoztam be mosolyogva.-A kutyáim pedig Pippa és Flash.-néztem a kutyáim felé. Figyeltem, ahogyan a lány is kipakol néhány akadályt, majd kérdésére bólintottam párat.
-Persze, azért már jópár edzésen túl vagyunk, még akadályt úgysem ugrunk. De azért köszi.-mosolyogtam rá szélesen, majd figyeltem, ahogyan Pippa rögtön játékra hívta a kiskutyát.
|
|
|
Ma úgy gondoltam,hogy kiviszem Bobbyt kicsit edzeni,mert tegnep nem jutott rá időm. Boldogan rohangát körülöttem,és folyton a labdát bűvölte a kezemben,hátha véleletlenül kiesik a kezemből. Aztán egyszer csak ugatást hallottunk,ő pedig eszeveszett tempóban sprintelt a pálya felé. Nevetve utánafutottam,hogy nehogy elfusson nekem itt a vakvilágba. Nagy szerencsém volt,ugyanis épp egy fa alatt állt és egy mókust ugatott. Basszus ha az elrohan az életbe nem hívom vissza ezt a kutyát amíg el nem kapja a mókus. Fene a vadászösztöneibe. Egy kis idő után sikerült elvonnom a figyelmét a fára száműződött csóri mókusról,így végre a pálya felé mehettünk ahol már állt egy fiú. Remélem nem bánja majd hogy mi is csatlakozunk.
-Szia! Jöhetünk mi is? - kérdezem,miközben belépek a kapun,figyelve arra hogy egyik kutya se rohanjon ki a bent lévők közül. - Amúgy nem is láttalak még itt. Mármint ezen a pályán. Kezdők vagytok? - Kérdezem,bár az akadályokból látszik hogy még a kutya sem profi. A pálya másik felén én is felállítok néhány akadályt,egy rövidke zsákot,egy ugróakadályt egy hintát és egy szlalomot. Ezek a kis kutyuskám kedvencei. Amíg én építkezek ő ismerkedett a fiú kutyáival. Az egyikőjük még fiatalka lehetett.
-Menni fog edző nélkül? - lépek oda hozzá mosolyogva. Bár lehet hogy profi ebben,csak segíteni alkarok.
|
|
|
Úgy döntöttem, hogy ha már úgyis van egy szabad délutánom, akkor lemegyek gyakorolni egyet a kutyákkal. Megkértem a segédet, hogy jöjjön ki a pályára, hagy gyakoroljak Flash-el, addig Pippát kikötöttem az oszlophoz. A kisasszonynak nem igazán jött be az őrző-védőzés, szóval újabb sportot kellet találnunk. És így kerültünk az agility pályára, ahol épp néhány akadályt tettem be. Egyelőre még az ugróakadályokat nem használjuk, csak lefektetjük a rudakat, mert még fiatal kutya, a végén csak megsérülne. Még növésben van, és ha túl korán kezdjük el terhelni, könnyen baja eshet.
Épp felállítottam a hintát, mikor ugatást hallottam. Hátrafordultam, és azzal kellett szembesülnöm, hogy egy mókus van a kerítésen kívül. Igen, egy mókus. Halkan felnevettem, és rászóltam a kutyákra. Miután végre felállítottam mindent, eloldoztam Pippát, és először csak lassan, akadályonként végigvezettem, hogy szokja a pályát. Ezután kisebb részletekben mentünk, egyre kisebb ívekben kanyarodva és mindig növeltem kicsit a sebességet, hogy még így is tud-e koncentrálni a kézjeleimre. Szerencsére Pippa nagyon fogékony az ilyen dolgokra, és már kölyökkora óta minden idegszálával rám figyelt. Persze kell neki a bátorítás, hogy a hintán ne féljen, vagy hogy az alagútban ne forduljon vissza, de ezek már csak finomítások. Az alapokat már jól elsajátította, úgyhogy azzal nincs baj. Még nála nem ütött be a "lázadó korszak", de remélhetőleg akkor sem fog elfelejteni semmit.
|
|
Egyáltalán nem hatott meg, hogy az edző azt mondta a kutyának semmi baja nincs. Nem tudtam elhinni, nem akartam igazából elhinni. Biztos, hogy történt valami baja, ami az én hibám, pedig én nem akartam neki fájdalmat okozni! Nem is kellett volna elvennem a pórázt, minden az én hibám....
- Biztos - válaszoltam neki halkan. Nem akartam igazából ránézni egyik csoporttársamra sem, de amikor elhaladtam - elrohantam - mellettük, álltam a megvető pillantásokat. Hiába az edző szava, ők most már elkönyveltek engem a lánynak, aki bénázott és el is esett. Szuper.
Shasta már majdnem megfojtotta magát, mire odaértem hozzá és leguggolva sikerült megnyugtatnom. Nem lett volna szerencsés, ha a kutyám öngyilkos lesz, csak mert nem tud kibújni a nyakörvéből. Ujjaim végiszántották a szőrét, egyszer, kétszer és háromszor, majd felegyenesedtem és mielőtt még az edző újra hozzám szólhatott volna, gyorsan visszaindultam a kollégiumba. |
-Áh, meg se kottyant neki.-Válaszoltam, mikor Royról kérdezett. És ez valóban így volt. Ugyanolyan jól érezte magát, mint előtte, csak most meg volt zavarodva, hogy mi is történt.-Semmi baj, nem történt baj, az a lényeg. Biztos semmi bajod?-kérdeztem kissé aggódva, majd észrevettem a sebet a könyökén. -Mosd le vízzel, majd fertőtlenítsd le.-láttam el tanácsokkal, bár nem volt akkora a seb, hogy bekelljen kötözni, vagy orvoshoz kellene menni vele. Elég volt egy pillantás a társaságra, és a nevetés abbamaradt. Újra Flórára néztem.
-Menj, öltözz át. Úgyis vége az órának.-biccentettem egyet együttérző arccal. Majd visszanéztem a többiekre.
-A többieknek meg ki lehet próbálni Royt, ha annyira egyszerű. Na, ki szeretne menni egy kört?-tettem fel gúnyosan a kérdést. Nem idegesített fel, hogy Flóra elesett, de ki nem állhattam, ha kinevettek valakit a társai. Royt magamhoz hívtam, majd a diákokat néztem hosszasan. Reméltem, hogy értik a célzást.-Vége az órának, mindenki lássa el a kutyáját. Holnap ugyanitt ugyanekkor!-köszöntem el, majd elkezdtem szétszerelni az akadályokat. Miután mindenki kiment, feloldottam Royt a maradásból, és engedtem, hadd menjen egy kört. ~Ennyi galibát egy nap!~csóváltam meg fejemet, majd miután végeztem, kimentünk a pályáról, és dobáltam egy kis labdát még Roynak. |
Flóra vagyok, tizenhat éves és egy nagy rakás szerencsétlenség.
Az oké, hogy elalszok, mert való igaz, hogy rosszul aludtam az éjjel és még ki is kellett mennem hajnali négykor a csípős, hideg levegőre, de az már nem, hogy elesek, ha nekem jön egy kutya. Mert hát én jóval magasabb vagyok, mint ő, nem is értem...
Pedig az eleján még olyan jól ment, legalább is én ezt hittem. Kikerülte az első két akadályt, én pedig kezdtem kétségbe esni, pedig nem hiszem, hogy miattam történt. Az edző azt mondta, hogy azokra hallgat, amikkel én is szoktam gyakorolni Shastával, de ehelyett Roy a szlalom helyett egyenesen a lábamnak rohant. A meglepéstől köpni-nyleni nem tudtam, így hirtelen hátraléptem, de megcsúsztam és elég rendesen hátraestem, bevertem a jobb könyököm, ami felhorzsolódott és még a vér is kibuggyant belőle. Mire viszont az edző odaért hozzám, engem nem nagyon érdekelt, hogy hogyan vagyok, csak azzal törődtem, hogy Roy-nak van-e valami baja. Igen, engem ilyenkor mindig csak a kutya érdekel, más esetben pedig mindig az az adott állat, akivel a baleset történt. Sosem az ember, aki éppen vele van. Amíg a férfire figyeltem, nem tudtam figyelmen kívül hagyni a pórázon rángatózó Shastát, aki azt sem tudta, hogyan és merre próbáljon meg kibújni abból a szerencsétlen nyakörvből, csak hogy odarohanhassom hozzám és megnézze, mi történt velem.
- Jól vagyok... Roy? - hangom erőtlen és halk volt, minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne sírjam el magam a bénázásomon. Amin persze a többiek már jól röhögtek, ami csak még jobban elszomorított. - Elnézést, az én hibám, nem figyeltem. |
Ügyesen teljesítették a pályát Flóráék, nem mondom hogy hibátlanul, de csupán kis hibákkal, amin majd finomítani kell.
Szememmel Royt és Flórát követtem, ahogy végigmennek a pályán. Az első akadálynál Roy végig engem figyelt, így hát kikerülte, majd a másodikat is, de mikor megszüntettem a szemkontaktust, szépen haladt a lánnyal. Hirtelen azonban Roy félreértette Flóra jelzését, és teljesen másfelé kanyarodott, pont ellentétesen mint Flóra, így hát nekirohant a lány sípcsontjának, aki így elég csúnyán elesett. Roy értetlenül nézett a lányra, én pedig villámgyorsan kikötöttem Shastát, majd odasiettem. Segítettem neki felállni, Royt pedig lefektettem, és a Marad! parancsra utasítottam.
-Minden oké?-kérdeztem tőle. Hangom nyugodt volt, egyáltalán nem haragudtam rá, vagy gúnyoltam ki. Royra sem haragudtam, hiszen ő követte az utasításokat, amiket a lány adott neki. |
Lehet, hogy sosem fogok tudni kijutni semmilyen versenyre, hiszen oda csak a legjobbak mehetnek, én pedig még csak meg sem közelítem azt a szintet, ami oda kell. Lehet, hogy nincs önbizalmam, de nem hiszem, hogy az edzőm úgy gondolja, hogy alkalmas vagyok egy versenyre. Mert nem vagyok az, tudom.
- Shasta! - Az edző végül kiábrándított az álmodozásból és elindított minket. Tudtam, hogy merre kell menni, számtalanszor végigcsináltam már ezt a pályát, most még is úgy éreztem, hogy a lehető legjobban kell teljesítenem. A késésemért ki kell valahogy engesztelnem, de nem tudom, hogy hogyan. Talán ha segítek neki óra után....
Shasta végül felállt mellőlem, én pedig elindultam a pályán. Az első akadály leküzdve... a második is, hopp itt a harmadik! Shasta nem gondolkozott egyiknél sem, tudta a dolgát és szerintem nagyon ügyesen csinálta. Persze elfogult vagyok, ha róla van szó. Végül sikeresen teljesítettük a pályát, sehol sem állt meg, nem futott oda hozzám, vagy egy másik kutyához, csak az akadályokra koncentrált és rám. Amikor a végén odajött hozzám, megdicsértem, meg is dögönyöztem egy picit és egészen addig simogattam, amíg vissza nem értünk a sorba. Aztán ott jött a második meglepetés, az edző hirtelen valahogy előttem termett és már nyomta is bele a kezembe a saját kutyájának a pórázát. Értetlenül néztem rá egészen addig, amíg el nem magyarázta, hogy mit kéne csinálnom, én pedig a mondandója végén bólintottam. Még is mit kellett volna csinálnom? Én ahhoz túlságosan is nyuszi vagyok, hogy megmondjam, nem szeretném ezt megcsinálni, de Lillus egyszer azt mondta, hogy ha meg sem próbálom, akkor nem tudhatom, hogy hogy sikerülne. Szóval a rosszalló pillantásokat kerülve a sor elejére lépdeltem a kutyával, majd egy kis légzés gyakorlat - avagy nyugi Flóra, nem lesz semmi baj, tudod te ezt, stb. - után lecsatoltam a pórázt Roy-ról és elindultam.... |
A diákok egyre ügyesebbek lesznek minden órával, és ez látszik is. Már majdnem mindenki végzett, az elkésett lányhoz ért a sor. Hogy is hívják?Nóra...vagy Flóra? Igen, Flóra! Látszólag álmodozásaiból keltettem fel szigorú hangommal.
-Mehettek.-mondtam neki. Megvártam míg végigmegy a pályán, majd ha hibát vétett, ugyanúgy elmondtam neki is, hogy mire figyeljen. Roy egészen eddig a lábamnál feküdt, és mikor szóltam neki, hogy keljen fel, villámgyorsan felpattant.
-Lenne egy kérdésem. Vajon más kutyájával végigtudnátok menni a pályán?-kérdeztem tőlük. Majd odasétáltam Flórához, és odaadtam Roy pórázát a kezébe, és kértem, hogy adja át kutyáját nekem.
-Megpróbálnál végigmenni vele a pályán? Tudod a parancsszavakat, Roy ugyanarra hallgat, mint a többi.-mondtam neki, és eltávolodva figyeltem a történéseket. |
Az edző nem viselte annyira a szívén a késésemet és meg mertem volna esküdni rá, hogy azt sem tudja, ki vagyok. De nem hibáztatom érte, én sem tudnék megjegyezni tizenakárhány nevet, így aztán csak bólintottam arra, amit mondott és Shastát magamhoz hívva a sor végére lépdeltem, pont oda, ahová küldött. Az ajkamba haraptam, miközben néztem a lányt és a kutyáját, akik éppen a pályán voltak. Elképzeltem magam egy versenyen, több száz emberrel a háttérben, akik mind-mind engem néznek, én viszont csak Shastára koncentrálok és arra, hogy jól sikerüljön a verseny. Aztán elindulunk, Shasta remekül végigmegy a pályán, én pedig sugárzok a boldogságtól. Bárcsak... |
Fokozatosan szállingóztak be a diákok az órára. Nem tűnt fel, hogy bárki is hiányozna, így hát elkezdtem taglalni nekik, hogy mit fogunk csinálni ezen az órán. Egyesével felsorakoztattam őket, és elindítottam az első párost. Igen ügyesek voltak, pedig nemrég kezdték el. Körülbelül tíz perce már elkezdődött az óra, mikor betoppant egy tanítványom, teljesen kifulladva, és magyarázkodni kezdett. Bólintottam egyet, majd a sor hátuljára küldtem őket.
-Majd óra végén beszélünk róla.-biccentettem egyet, majd figyelmem újra a pályára irányult. A második párost is elindítottam, és figyeltem őket. |
Nincs is jobb annál, mint hajnalok hajnalán arra ébredni, hogy a kutyád a hasadon ugrál. Shasta szó szerint ezt csinálta, nem tudom mi baja volt, viszont amikor fél négykor felkeltem, felöltöztem és levittem az udvarra, mindjárt jobban lett, pedig nem is kellett pisilnie, meg gödröt sem ásott, szóval tényleg nem tudom, hogy mi baja volt. Öt órakor kerültem vissza az ágyba, viszont sok kedvem már nem volt aludni, meg nem is tudtam, de azért lehunytam a szemeimet és láss csodát, elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy a napocska bőszen süt be az ablakomon - még jó, hogy nem húztam le a rolót - és Shasta az ajtót kapargatja. Az órámra pillantva megdöbbenve vettem tudomásul, hogy már vagy tíz perce elkezdődött az agility edzésem és az edző kinyír, ha elkések. De hát már elkéstem. Gyorsan magamra rángattam valami edzőruhát, fogtam Shasta kedvenc játékát és egy kis jutalomfalatot, majd a kutyával a nyomomban lerohantam a pályára.
- Jó napot! - Köszöntem totálisan kifulladva az edzőnek. - Elnézést a késésért.... huh... nem tudtam aludni az éjjel... huh... reggel nyomott el az álom és.... huh.... most ébredtem fel.
Kínosan az ajkamba haraptam, miközben leültettem Shastát és vártam, hogy az edző leüvölti-e a fejem, vagy sem. Reméltem, hogy az utóbbi lesz. |
Elég hűvös idő volt, amikor kimentem az agility pályára. Elkezdtem összeszerelni az akadályokat a közelgő órámra. Royt közben elengedtem, hagy szaladgáljon kedvére. Általában ki szoktam hozni az edzésekre, hiszen nyugodt kutyaként megnyugtatja az ideges kutyákat is. Lassan kész lettem az akadályokkal, és magamhoz hívtam Royt. Futottam vele egyet a pályán, majd játszottam még vele egy kicsit. Lassan itt kellene lenniük a diákoknak. Royt lábhoz hívtam, majd egy-két engedelmességi feladattal foglaltam el az időt, ameddig nem jönnek a tanulók. |
Egy jól felépített pálya található ezen a részen. Az edző gondosan állítja be az akadályokat a kutya méretéhez és erejéhez mérten. Mindenféle agilityben használt akadály megtalálható itt, kezdve az egyszerű ugróakadálytól, a kukacon át egészen a hintáig, egyszóval nagyon jól fel van szerelve. Az órát mindig bemelegítéssel kezdik, mert egy megrándult izom senkinek sem hiányzik. |
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
