|
Témaindító hozzászólás
|
2015.02.26. 18:09 - |
Az udvar végén található tó köré hatalmas, árnyékot adó fák vannak. A kutyák és gazdáik szabadon mártózhatnak meg a vízben, persze csak ha jó idő van. A víz tiszta, mivel senki sem dobálhat bele szemetet vagy mérgező anyagot, így teljesen nyugodt szívvel bele lehet menni. Nyáron sokszor szerveznek kinti programot a tanárok, és minden évben megrendezik a hagyományos vetélkedőt, ami a tó átúszásából és néhány játékos feladatból áll. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
Mitch-el az oldalamon sétáltam a tó felé. Nagyon jó idő volt, úgyhogy készültem én is megmártózni a tóban. Gondolataim Rena körül jártak, így hát arcomon hatalmas vigyorral értünk oda a tóhoz. Mitch persze rohant bele a vízbe, én meg leültem az egyik fa alá. Kinyújtottam a lábaimat, és figyeltem, ahogyan Mitch a vízben úszkál. Fejemet a fa törzsének döntöttem, és lehunyt szemmel élveztem, ahogyan gyöngéden lengedezett a szél. Felsóhajtottam, majd felálltam, és lehúztam a pólóm, majd a nadrágomat is, és bementem a tóba. Kellemesen hűvös volt a víz, úgyhogy beljebb mentem, és úsztam egyet.
|
|
- Mephisto is hamar rájön, ha valamit nem jól csinál, de ehhez legtöbbször nagyon résen kell lennem. A hugomnak egyszerűbb dolga van a corgijával, Astro utálja a vizet. A fürdetése rosszabb, mintha dán doggal próbálkoznánk. - Nem túlzott akkorát, mint amilyennek hangzott, a kis szörnyeteg tényleg kemény ellenfél volt, ha a kádat előszedték akár itt bevitték fürdetni. Davide biztos, volt benne, hogy van egy x. érzéke, amivel kitalálja előre, mire készülnek ellene.
- Meglepő módon, nincs itt senki, pedig mindig találkozom itt kutyásokkal, ez olyan központi hely, vagy ilyesmi. Volt olyan, hogy itt tartottam a kiképzést, egy kis nehezítés vagy ilyesmi. - nem tudott kilépni a magyarázó szerepből, hiába, ha egész nap azt csinálod, nehezebb róla leállni, mint bárki hinné.
- De beszélj inkább te, szeretem megismerni az új arcokat. - Mosolyogva nézett a lányra, miközben közelebb lépkedett a vízhez.. Nem akart teljesen odamenni, az Mephistonak túl nagy kísértés lenne, de legalább meg akarta közelíteni, az is pont elég. |
Psyche könnyedén elbírta, hogy nem engedik be a vízbe, hanem a gazdája mellett kellett maradnia. Így folytatva, amit elkezdett még a pályán elheveredett a fűben, és sunyin néha-néha rápillantott az ismeretlen kutyára. Talán még jobban is vonzott az ismerkedés, mint a tavacska vize. Viszont Rogue még mindig vágyakozva bűvölte a víz tükrét, mintr akinek lételeme, hogy a vízbe rohanjon. Néha még fel is nyüszített jelezve, hogy ő ezt mennyire szeretné.
Grace pedig bólogatva hallgatta a magyarázatot, és mikor a kutya felnyüszített, csak egy simogatással nyugtatta meg.
- Értem - bólintott - Psychevel nincs is ilyen problém igazából, de mint a mellékelt ábra mutatja, Rogue nem könnyű eset - biccrntett a kutya felé, és egy halk kuncogás is elhagyta, amint lepillantott a vágyakozó tekintetű ebre. Rogue sokszor csinált olyan dolgokat, ami Gracet gyakran megnevettete, már csak ha visszagondolt rájuk, egy halk kuncogás távozott torkából.
- Levezetendő energiája, pedig mindig akad - beszél továbra is a berni pásztoráról. |
Mephisto a tavat meglátva izgatottan megindult, de Davide időben rászólt és a kutya lehajtott fejjel visszavett a heves tempóból.
- Ha megszokják a rendet meg a környezetet sokkal könnyebb lesz velük. Még itt is, pedig ez a legtöbb kutyás számára a legnagyobb kihívás. Póráz nélkül visszafogni a kutyát, hogy ne rohanjon fejvesztve a vízbe. - Több emlék is bevillanta fejében, az első fürdetés, az első úszások, és persze a tónál töltött szabadidők, amikből mostanság valahogy egyre kevesebb jut nekik.
Kerékpárkát letámasztotta egy fához, így azért már sokkal könnyebb volt sétálni és még Mephistot is szemmel tartani, aki megbűvölten bámulta a nagy vizet. Már nem akart belerohanni, de még kűzdött az érzéssel, hogy milyen jó is lenne csobbanni egyet. |
Daveid társaságában érkezett meg, aki egész szinpatikus módon felajánlotta, hogy megmutattja Gracenek a helyet. Nem voltak túl szimpatikus emlékei az emberi trassággal kapcsolatban, így meg is lete az egész, hogy Davide ilyen segítőkészen állt a dolgokhoz.
- Hát igen a kutyáknak egy élmény, ha a vízben lubickolhatnak - értett egyet a tó a legjobb hely, bár arról fogalama se volt, hogy a központba is, hisz alig ismert itt két folyosót, de mindenestre elhitte a dolgot Davidenek - A gazdiknak pedig a rémálma - tette hozzá saját tapasztalatát, hisz Svédországban nem volt túl gyakori, hogy meleg legyen, de a kutyák pedig imádták, ha a tóban fürödhettek egy kicsit, és mindig Grace is vizesen végezete a három-négy fokokban. És az emlék gondolatának hála egy halvány mosoly jelent meg az arcán. A két kutya pedig szimpáln odavoltak a víz láttámn, főleg az örökmozgó Rogue, aki egyből csobbani akart egyet, de a póráz másik végét megrántva Grace nem igazán hagyta neki, hogy csak úgy elszaladjonismételten. |
Kezdtem kifogyni azokból az ötletekből, amikről én is szívesen beszéltem volna egy első találkozás alkalmával és neki sem lenne az olyan személyes kérdés, amit nem lehetne feltenni egy legelső összefutáskor. Mondjuk nem szó szerint futottunk össze, de ez részletkérdés. Adam közben lebonyolított egy telefonbeszélgetést is, el is magyarázta a helyzetet, én pedig csillogó szemekkel hallgattam. Shasta letelepedett, Flash is leült a fiú mellé és egy kis ideig csend ült le közénk. Én nem tudtam miről beszélni - mert hát nem is jellemző rám -, ő meg valószínűleg el volt azzal foglalva, hogy hogy fog sikerülni a kicsi(k) megszületése. Én is szerintem az ő helyzetében csak ezzel foglalkoztam volna, így nem hibáztattam, amikor elköszönt tőlünk és Flash-al a nyomában elindultak, amikor pedig kiértek a látótávolságomból, finoman meglöktem Shasta hátát, amolyan "állj fel drágám, mi is megyünk" stílusban és amint a kutya elvette a fejét az ölemből, én is felálltam és a kollégium felé sétáltam. |
-Igen, imádok nyáron együtt fürdeni Flash-sel. De gondolom mindenki így van ezzel, hiszen nyáron mindig tele van a part kutyákkal és diákokkal.-gondolkodtam el. Flóra egyre jobban kezdett feloldódni a társalgásban.
-Hát, köszönöm-mondtam kedvesen, majd miután Flash visszatért hozzám, nekidőltem a fának, és kinyújtottam lábaimat. Flash leült mellém, majd vakarni kezdte füle tövét. Időközben Shasta is odatelepedett Flóra mellé. Végül Flash is lefeküdt, és úgy figyelte a távolban elrepülő madarakat. Izgatott voltam, hogy ugyan minden rendben lesz-e az ellés alatt, de bíztam a tenyésztőben, és tudtam, hogy az állatorvos is ott van. Már vártam, hogy visszahívjon, hogy megtudjam, született-e red tricolor szuka, hiszen Flash fedeztetéséért egy kölyköt kértem cserébe, nem pedig pénzt. Megírtuk a szerződést, és reménykedtem, hogy születni fog. Nem akkora tragédia, ha nem, hiszen nem a szín a fontos, de amióta megláttam egy ismerősömnél az ő red tricolor szukáját, beleszerettem a színbe. Vagy red tricolor, vagy red merle. Vele is komoly ambícióim vannak versenyzés terén, de ne szaladjunk ennyire előre. Flash most fedezett először és ha születik nekem megfelelő kölyök, akkor utoljára. A szuka még kicsiként ivartalanítva lesz, mert nem szeretnék kölyköket. Flashnek is csak azért lett alma, mert szerettem volna egy kiskutyát tőle. A tenyésztő pedig felfigyelt Flash-re és így összejött minden.
-Huhh, lassan kezd az edzésünk.-álltam fel, és Flash is felugrott rögtön.-Én most megyek, de jó volt megismerni téged. Valamikor majd még összefuthatnánk. További szép napot!
//Adam el//
|
Kezdett zsibbadni a lábam, így térdelésből ülésbe váltottam, lábaimat kinyújtottam és a cipőm orrát bámulva pislogtam tovább előre. Kicsit meglengettem az előbb kinyújtott végtagjaimat, hogy érezzem is őket és ne kelljen majd úgy felállnom, hogy orra bukom, mert nem tudok megállni a saját lábamon.
- Pedig már egy ideje itt vagyok - gondolkoztam tovább, aztán csak szimplán megvontam a vállam és tovább billegettem a lábafejem. Jobbra és balra. - Igen, szoktunk.
Követtem a tekintetemmel a két kutyát, ahogy Shasta szeretett volna barátkozni Adam kutyájával, Flash viszont nagyon védte a labdáját. Hát, ez egy jó barátság nehéz kezdete, az bizos. Mert olyan nincs, hogy Shastának nem lesz valaki a baráta egy találkozás után.
- Igen, nyáron általában Shastát én is követni szoktam - mosolyodtam el a gondolatra, ahogy Shasta a vízbe ugrik, én meg utána. Ahh, legyen már nyár! Úgy szeretnék végre kiállni a nyári esőbe, körbetáncolni az udvart, futni a tengerparton és a virágok közé feküdni az egyik réten.
A gondolatmenetemet egy telefon csörgése zavarta meg és mivel nálam nem volt mobil, így kizárásos alapon Adamé lehetett. Hagja izgatottan csengett, miközben a készülékbe beszélt, aztán lerakta és magához hívta a kutyáját, hogy elújságolja neki a hírt, amit már kezdtem sejteni, de azért nekem is elmagyarázta. Shasta közben a távolban megrázta magát egyszer-kétszer, majd letelepedett mellém, fejét pedig az ölembe hajtva gondolom beletörődött, hogy Flash nem lesz a barátja.
- Gratulálok... vagy hát nem tudom mit is kell ilyenkor mondani - mosolyodtam el halványan, miközben Shasta fejét simogattam és azon gondolkoztam, hogy most elfáradt-e. |
Flora elég tartózkodó volt, de nem zavart. Nem mindenki lehet olyan közvetlen, mint én általában.
-Akkor azért nem láttalak még.-válaszoltam, mikor megmondta, hogy agilityzik.-Én őrző-védőzök. Tudom, juhászkutya, de élvezi, és ez a fontos. Ti jártok terelni?-kérdeztem. Shasta érdeklődve ment Flash-hez, aki elhúzta a fejét, nehogy elvegye tőle a labdát a szuka. Idehozta, elvettem tőle, majd elraktam. Elengedtem játszani, ismerkedni, majd újra Flórára figyeltem.
-Azelőtt Flash sem volt beteg, de egyszer volt, ami sosem. Azóta nem engedtem a vízbe, elég lesz neki nyáron.-mondtam neki.
-Igen, már régóta itt vagyok. Mármint a kollégiumban.-válaszoltam egy széles mosollyal. Hirtelen megszólalt a telefonom, kivettem a zsebemből, majd a fülemhez emeltem.
-Igen?....Hogy mi? Komolyan?.....Szuper!...Majd hívj, ha lesz időd, oké?....Minden rendben megy, ugye?...Na, jó, leteszem, majd hívsz! Heló!-Letettem a telefont, és egy hatalmas vigyorral hívtam vissza Flasht.
-Jól van pajtás, apuka leszel nemsokára!-mondtam neki hangosan, és megpaskoltam az oldalát. A kutyám is vígan bohóckodott nekem, majd elrohant Shastahoz.
Flórára néztem, és az arcomról le nem lehetett törölni azt a mosolyt, mióta letettem a telefont.
-Bocsi, csak megindult a szülés Flash egyik almánál. A tenyésztő hívott.
|
A srác végül elengedte a saját kutyáját, aki egy pillanatig úgy tűnt, hogy követni fogja Shastát a vízbe, de aztán megtorpant a fiú pedig visszahívta és inkább labdázott vele. Egy ideig még néztem a juhászkutyámat, ahogy a vízben tapicskol, de amikor látta, hogy az idegen kutya nem követte, kisétált a vízből és a társához ugrált, hátha az legalább most már felfigyel rá. Én pedig a fiú felé fordultam, aki közben már be is mutatkozott.
- Nem, már egy ideje itt tanulok - szűszkszavú és tartózkodó válasz volt, ami nem meglepő, hiszen én ilyen voltam, Adamet még csak most ismertem meg, nem fogok rögtön arról beszélni, hogy mik a kedvenc filmjei. - Agilityzem, most is éppen a pályáról jöttünk.
Shastára pillantottam, majd a vízre és a csillogó tükröt néztem egy darabig. Még mindig fáztam egy kicsit, sőt, most már kezdtem jobban fázni, hiszen az előbb legalább mozogtam, amíg eljutottam ide, viszont most meg ülök. Logika.
- Shasta csodakutya, sosem fázik meg. Legalább is eddig még nem fázott meg, pedig mióta itt vagyunk, szinte majdnem minden nap megfürdött abban a tóban - magyaráztam halkan Adamnek. Közben a szuka a nevét hallja felkapta a fejét és megcsóválta a farkát, ami azzal lehetett egyenlő, hogy hallotta a nevét, kér egy parancsot, teljesíti, de még nem szeretne menni.
- Te... már régóta itt vagy? Mármint a kollégiumban - lehet, hogy pontosabban kellene fogalmaznom, mert a végén még félreértik és lesz belőle egy balhé. Balhét viszont nem akarok. Soha. |
Mikor a lány rábólintott, elengedtem Flash-t. Buzgón a másik kutya hátsójához igyekezett, aki viszont belegázolt a vízbe. Flash visszatekintett rám. Visszahívtam, mert nem szerettem volna, hogy tüdőgyulladást kapjon. Eldobtam Flashnek a labdát, ő pedig utánna rohant. Végre a lányra is figyelhettem. Eléggé feltűnően nézte kék szemeimet, de ez nem zavart, már megszoktam.
-Adam vagyok.-mutatkoztam be neki.-Új vagy itt? Még nem nagyon láttalak. Gondolom nem őrző-védőzöl, hiszen akkor láttalak volna edzéseken.-hadartam el.
-Gyönyörű a kutyád. Aussie ő is, nem?-kérdeztem. Időközben Flash már a szájában a labdával állt mellettem, és a farkát csóválta. Eldobtam megint neki, és ő újra nekivágott az útnak, hogy visszahozza. Tekintetem közben elidőzött Flóra kutyáján, aki épp a vízben álldogált.
-Nem hideg neki a víz? Csak mert már megtapasztaltam, hogy a hideg víz ilyen nagy, dús szőrű fajtánál elég veszélyes lehet, sajnos saját kutyán. Flash épp egy hónapja zúgott bele a tóba, és eléggé csúnyán megfázott.-mondtam neki. |
Shasta nem tűnt nyugtalannak és az idegen kutyán sem vettem észre semmit, sőt, még beazonosítani sem tudtam, pedig azért nem tegnap érkeztem az iskolába, hogy ne ismertem volna még itt a többséget. Mindenesetre a biztoság kedvéért még egyszer magamhoz hívtam a szukát, aki engedelmesen közelebb araszolt egy picit, viszont a következő lépésnél lefejelte volna a lábam, így nem hibáztattam amiért nem jött közelebb. Lassan odaértünk a sráchoz, aki megint csak nem volt ismerős, de igazából nem is volt ez most fontos, lefoglalt az, hogy a kék szemeit bámuljam. Mert hogy gyönyörű szemei voltak, csak hogy nekem nem kellett volna azt bámulnom, így amikor megszólalt, elkaptam a tekintetem és inkább Shastát kezdtem el csodálni, aki feltekintett rám, amolyan "engedj!" pillantással.
- Szia - köszöntem vissza halkan. - Persze, nyugodtan, szerintem nem lesz baj.
Intettem az ujjaimmal, mire a juhászkutyám előrelendült és egyenesen belegázolt a tóba, maga körül felverte a vizet és a szőrét így teljesen beborította a víz, először csak a lábait, majd a feje is olyan lett.
- Flóra vagyok - mutatkoztam be letérdelve a fiú mellé. |
Flash már vagy huszadjára hozta vissza a labdát, mégsem fáradt el. Ugyanolyan energiával rohant érte és hozta vissza, mint a legelső alkalommal. Hirtelen Flash megtorpant, és beleszippantott a levegőbe. Füleit hegyezte, és meredten nézett egy pontra. Odafordítottam fejem, és egy lány és a kutyájának az alakját vettem észre. Flash-t odahívtam magamhoz, és leültettem. Tudtam, hogy Flash nem bántana más kutyákat, de nem tudtam semmit a másik kutyáról. Mikor elég közel értek, megszólítottam a lányt.
-Szia! -köszöntem egy barátságos mosollyal.-Elengedhetem a kutyámat?-kérdeztem meg a biztonság kedvéért. Flash ugyan hajlamos ledominálni a kanokat, de le lehet állítani.
Jobban megnézve a lányt, megállapítottam, hogy csinos. Szinte hófehér haja gyönyörűen csillogatt a reggeli fényben. Flash apró nyüsszentéssel adta tudtomra, hogy menne ismerkedni. Rászóltam, hiszen nem szeretném, ha nyafogna. |
Amikor reggel - hajnalban - kiléptem az ajtón és elindultam Shastával a nyomomban, még nem gondoltam volna, hogy másfél órával később ennyire fogok fázni. Pedig melegen felöltöztem, már amennyire melegen fel lehet öltözni egy edzéshez. De hát akkor is. Attól függetlenül, hogy február van, még lehetne jobb idő, de nem azt mondom, hogy húsz fok, csak na egy picivel melegebb. Ma szerencsére nem kellett a kollégiumban sok időt töltenem, tudtam Shastával foglalkozni és még többet gyakorolni. Minden nap hálát adok a szüleimnek, hogy elengedtek ebbe az iskolába és hajlandóak voltak még egy kutyust is venni nekem. Talán még annak örültem volna jobban, ha egy egész könyvtárat vesznek nekem.
Szóval, miután másfél óra gyakorlás után - Shasta egyszerűen képtelen kifáradni - szüneteltettem az edzést, úgy döntöttem, hogy kócolja csak összenyugodtan a szőrét, így elindultam a tóhoz. Naponta ki szoktam járni ide, így már a juhászkutya is tudta az utat, de még is mellettem jött, nem rohant el semerre sem, holott megtehette volna. De nem. Még a labda után rohangáló kutyára sem reagált. Ezek szerint ma nem leszek egyedül... |
~Ahhoz képest, hogy február van, gyönyörű idő van.~gondoltam magamban, miközben a tó egyik fája alatt ültem. Flash körülöttem sétálgatott, néha a vízhez rohant. Ilyenkor rászóltam, hogy nehogy belemenjen a vízben, hiszen akármilyen meleg van, a víz jéghideg volt. Ilyenkor mérges fejjel nézett vissza rám, és arébb futott. Elővettem a kedvenc labdáját, és eldobtam neki. Boldogan futott utánna, és lelkesen hozta vissza, hogy újra eldobhassam neki.
|
Az udvar végén található tó köré hatalmas, árnyékot adó fák vannak. A kutyák és gazdáik szabadon mártózhatnak meg a vízben, persze csak ha jó idő van. A víz tiszta, mivel senki sem dobálhat bele szemetet vagy mérgező anyagot, így teljesen nyugodt szívvel bele lehet menni. Nyáron sokszor szerveznek kinti programot a tanárok, és minden évben megrendezik a hagyományos vetélkedőt, ami a tó átúszásából és néhány játékos feladatból áll. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
