|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.25. 13:44 - |
4 személyes faház. 2 emeletes ágy van benne, egy vécé és egy zuhanyzó.
Lakók:
- Rena Alicia Stone
- Eveline Hale
- Victoria White
- Astrid Helle Cross |
[19-1]
|
Tehetségesnek tart? Tényleg? Hiszen ez... nagyszerű! Jó, más is mondta már, hogy ezt vagy azt jól csináltuk, de más így hallani a dolgot. Sokkal... nem is tudom... hihetőbb volt így tőle hallani egy ilyen véleményt.
- 26 évesen vénség... - Úgy tettem, mintha ezen most nagyon elgondolkodnék, aztán szélesebb mosollyal néztem ismét a férfire.
- Szerintem nagyon rosszul látod magad, ha tényleg így gondolod. A 26 év még sehol sem vén kategória, hanem... - Több mondatot gyűjtöttem össze válaszként és ezeket sorban el is mondtam, hacsak nem szakította félbe, amit megértettem volna, mert senki sem szereti, ha olyasmiről győzködik, amiről neki szikla szilárd elképzelése van. Azért nem hagytam annyiban a dolgot. A végére annyira belemerültem, hogy nem is figyeltem igazán mikor kicsúszott a számon az a bizonyos bók, hogy mennyire jól is néz ki, csak amikor ténylegesen végigmondtam. Azonnal elhallgattam, elfordítottam a fejem, belül átkoztam saját magam és tutira elvörösödtem.
Astro lihegve, de futkorásza maradt a szemünk előtt, amikor a tanácsot meghallottam, egyetértően bólintottam, és visszahívtam a törpét, hogy láb mellett szuszogjon kicsit. Terveim megdőlt, amikor felbukkant egy idegen kutya, aki annyira meglepett, hogy hirtelen rá sem szóltam Astrora, aki indult ismerkedni. Azért mégis rászóltam, másodjára fel is tűnt neki, hogy esetleg neki szóltam, mert megfordult. Harmadjára elindult, de látta rajtam, hogy nem szívesen teszi. Mikor a lábam elé ért megsimogattam a fejét és láb mellé hívtam, amit nem épp a legszabályosabban, de hajlandó volt megtenni.
- Még nem láttam itt, nem is biztos, hogy valamelyikünké. - Szólaltam meg és le sem vettem tekintetem az idegen kutyáról. Nem szeretem a kóbor állatokat, sok rosszat hallani, amitől az emberben felébredhet a bizonytalanság.
|
|
|
-Hmm értem. Én személy szerint biztosan örömmel villognék azzal, hogy itt van a húgom, aki ráadásul eléggé tehetséges abban, amit csinál.-feleltem elgondolkodva. Tényleg örömmel vettem volna, ha egy fiatalabb testvérem ide jött volna, de hát testvér híjján erről csak álmodattam, szóval tényleg irigykedtem kicsit Davide-re. Eveline helyes lánynak tűnt és ha a báttya lettem volna biztos mindig vele vagyok és segítek neki a fejlődésében.
-Ugyan már, tényleg úgy van ahogy mondom.-vigyorodtam el kedvesen.-És hidd el 25 évesen az embernek már éppen hogy számít a mintha enyi, meg annyi idővel ezelőtt, mert addigra a kamaszkor már minden képpen maga mögött hagyta és nem csak pár, hanem jó pár évvel. 26 évesen elkönyvelem magam egy vénségnek annyi biztos.-kuncogta szórakozottan.-Szóval drága addig örülj, amíg 16 vagy.-mondtam össze borzolva a lány haját.
Ahogy figyelte az apróság se akart allul maradni, szóval ő is belehúzott, bár sok esélye nem volt, de meg mosolyogtatott az elszántsága.-Remek kutyád van.-szólt oda a lánynak.-De lehet kicsit le kéne állítani, meleg van és nem jó ha megerőlteti magát az apróság.-mondta elgondolkodva. Vicces volt nézni a játszó kutyákat, de tényleg nem akarta nagyon kifárasztani őket. A hőség mindíg betesz az állatoknak, szóval jobb óvatosnak lenni.
Mután Javed eleget szusszant vissza letettem a földre, majd kérdő teintettel néztem arra, ameről az ugatás hangja jött. Egy lelkes kis üdvözlő bizottság várt minket.-Hát te ki vagy?-kérdezte össze ráncolt szemöldökkel. Idő közben a többi figyelmét is felkeltette, bár Javed nem ment közelebb hozzá, viszont ezzel szemben Suri oda baktatott és érdeklődve nézte meg magának az újoncot. Magasabb volt a másiknál így gond nélkül megtudta magának nézni, miközben a farkát csóválta. Úgy tűnt, hogy végre lenyugodott a rohangászásban és nem fog házisárkányt játszani.
|
|
|
Kutyaszag! Kutyaszag mindenütt! Mormoltam magamban, miközben a házak között lófráltam. A sok turistát megszoktam már, de ennyi fajtársammal még életemben nem találkoztam egyszerre. És mind fajtatiszta nebáncsivrágok. Hozzájuk sem szólhatok a piszkos megjelenésemmel. Pedig meg kell hagyni van pár csinos valamire való szukácska.
Most valahogy csendes a tábor, meglepő módon. Ám beszélgetést véltem hallani az egyik faház mellett elhaladva. Megálltam és körbenéztem. Nincs macska a környéken szóval nem akad jobb dolgom, benézek a társalgók közé és üdvözlöm. Ha már a itt üdülnek a táborban, ami az én területem. Elfordultam a ház mellett és megpillantottam az elöl rohangáló kutyákat. Egy szóra engedelmeskedtek. A kis talpnyalók. Néztem amint az egyik gebe leteríti az embert. Úgy kell neked. Talán még is tudnak valamit a vendégeink. Tettem pár lépést előre, ekkor megpillantottam a leányzót is és a távolban mintha egy tacsit is. Különös volt farok nélkül, de valóban a talajt seperte.
Ott álltam a ház mellett és láttam, hogy a többiek boldogak. Há' mondom megismerem őket és gazdáikat. Kétszer ugattam előre a férfira, mert ő körülötte voltak a társaim, amaz meg a földön hempergett. Farkamat magasra emelve csóváltam. Nem agresszív viselkedés volt, csupán felhívtam magamra a figyelmet éles hangommal.
|
|
|
- De, a kedves "kolléga" a bátyám, de ezt igyekszünk nem hangoztatni, hogy fenn tartsuk a jó testvéri iszonyt. - A kolléga szó annyira hivatalon hangzott, nem tudtam nem kihangsúlyozni, mikor elismételtem, de nem azért, hogy kigúnyoljam, pusztán a hangzása miatt jött így ki a számon. Mosolyom persze szélesedett, pedig egyáltalán nem volt rá oka, hiszen annyira nem büszkélkedtem Davide-val, és ő sem túlzottan velem. Ha véletlen közös helyen voltunk akkor vagy egyszerű ismerősi kapcsolatot támogattunk, vagy ha közelebbi ismerősök között voltunk akkor állandó "cukkolom a tesóm" állapotban voltunk, de eddig még nem hallottam tőle így nyílt színen egy jó szót sem arról, hogy a világon vagyok, pontosabban mellette. Ettől még nem utáljuk egymást... jobban, mint testvérként muszáj.
- Úgy beszélsz, mintha legalább húsz év telt volna el. Azért nem volt az olyan régen. - Magamban visongtam egy sort és ugrálva dicsekedtem a fejemben elképzelt hangjaimnak, hogy eltaláltam a korát. Én mondtam, hogy nincs huszonhét! Mondjuk ettől még egy tizessen idősebb nálam, de kit érdekel?! Amilyen távolból figyelhetem, a kor úgysem számít. És amúgy is, a huszonöt még egyáltalán nem sok, jó?! Úristen, saját magam győzködöm. Elment az eszem, teljesen, egészen.
Astro mutatványa beindította a két barátját is, akik fajtájukból adódóan messze túlszárnyalták kis szőrgolyóm teljesítményét. Nevetve néztem őket, nem bírtam megállni, hogy ne nevessek, ahogy figyeltem a bohóckodásukat. Astro élvezte és egyben bosszantotta, hogy alulmaradt, ezért még jobban rákapcsolt. Attól féltem, egyszer csak kipukkad csak egy szőrfelhő marad belőle annyira igyekezet. Aztán Luca visszahívta az egyiküket és, ahogy megindult, ösztönösen félre léptem, nehogy elsodorjon, már csak a sebesség keltette széllöket. Luca megtámaszkodott és simán elkapta a repülő Javedet, aki lihegve terpeszkedett a karjában. Ismét kitört belőlem a nevetés, annyira szokatlan látvány volt, annyira... vicces. Nem tudtam megszólalni, igaz, azt se tudom, mit mondhattam volna.
|
|
|
-Értem és ez jó dolog, nekem pl nincs testvérem semmilyen szinten, szóval igazán irigy lehetek.-vigyorodtam el.-Például, mindig is szerettem volna egy nagyobb testvért nemtől függetlenül, de egy húgira is vágytam egy jó darabig. Sok havero volt, akik jó kis programokat hagytak ki, mert a húgukat éppen fagyizni kellett vinni, születésnapja volt, vagy vigyázni kellett rá. Én is örömmel megtettem volna ezt.-sóhajtottam az ég felé pislantva.
-Na, akkor legalább együtt nagyjából a család, viszont nem emlékszem a bátyádra, vagy csak most nem ugrik be.-tűnődtem el, de esélytelen volt, egyszerűen tényleg nem jutott eszembe egy diák se...diák. Kissé meglepetten kaptam Evelinere a tekintetem.-Csak nem a kedves kollega a báttyád?-kérdeztem huncut vigyorral.-Így már értem, miért nem örültél volna, ha ő kap rajta, ahogy a törpe után rohansz.-nevettem fel. Jobban belegondolva, hiába voltunk kollegák, sose beszéltünk túl sokat egymással.
-Igazából nem olyan lényeges, na meg most hirtelen nekem se jut eszembe az ország neve.-vontam vállat, mivel tényleg nem volt annyira fontos, csak úgy felhoztam a témát.
-Kinek mi számít korainak.-feleltem szórakozott tekintettel pöfékelve tovább, majd eldobtama már elszívott csikket.-9 éve voltam 16 éves, akkor azért másabbak voltak ám a dolgok.-nevettem fel.
Figyeltem a száguldozó sőrcsomót, miközben határozottan tartottam a lányt, bár be kellett látnom, hogy tényleg jobb lesz elengedni, mivel Astro igen csak be volt indulva. Újra elszáguldott mellettünk, egyenesen Suriékhoz. Mosolyogva csóváltam a fejemet.
-Begőzöl?-kérdeztem megcsóválva a fejem. Nem látta milyen, mikor egy kutya tényleg belendul, szóval előre mutattam. Astro pont akkor ért oda Javedhez és Surihoz, mind akét agár úgy lőtt ki, mintha űzött vadak lennéne, nem sajnálták a sebességet a futáshoz, szóval cikázó foltokként kezdtek el Astro körül rohangálni.
-Javed. Gyere ide.-szóltam, mire a kutya azonnal teljes sebességével rohanni kezdett felém, majd elrugaszkodva rám vetette magát. Én kitámasztottam magam, így sikerült elkapnom, majd mint egy kisgyereket tartottm az ölemben, miközben ő elnyúlva lihegett.
|
|
|
- Van, igen, bár csak a féltestvérem, de az ilyen részletkérdésekre mi sosem figyelünk. - Ismét olyan információt osztottam meg vele, amit nem egészen akartam, de ha egyszer elkezdek beszélni... Pedig már egész jól elvoltam, ilyenkor általában előbb megállásra kényszerítem a nyelvem, mint, amikor nem vagyok teljesen önmagam.
- Egyébként ő is itt van, valahol. Még szerencse, hogy nem ő talált meg minket, nagyobb fejmosást kaptam volna. - Ez olyan biztos volt, mint az, hogy Astro épp két agárral incselkedett előttünk, aztán persze ennek meg lett a gyümölcse. Először azt hittem, fejvesztve rohan majd vissza, mert őt sérelem érte, aztán Luca megoldotta a helyzetet és a két eb elkezdte feltérképezni a lehetőségeiket. Vagy megeszik egymást vagy együtt rohangásznak. Utóbbi tűnt esélyesnek.
- Amennyire én tudom, férfi névként terjedt el. Hirtelen nem is tudnék olyan országot mondani, ahol nem így van. Esetleg, mint becenév lehet női... - Hangosan gondolkodtam. Utálom, ha nem jut eszembe valami, pedig ez most kivételesen tényleg egy lényegtelen információ volt, de akkor is.
- Hű, elég korán. Mármint ez manapság annyira nem meglep, főleg, hogy sok oylan rácot ismerek, aki legalább néha rágyújt. Engem valószínűleg a gondolatért is megnyúznának. - Minimum egy olyan személyt tudok mondani, aki megtenné, de a szüleim se rajonganának érte, ha ilyesmin kapnának. Kicsit eltöprengtem azon, mennyire bekorlátozottnak kéne éreznem magam, ha csak a kortársaimat nézem is, akik több kimenőt kapnak, kipróbáltak már ezt-azt, de nem érzem úgy, hogy most ettől kevesebb lennék. Ezt a gondolatmenetet terveztem épp továbbfűzni, amikor egy fénysebességgel száguldó sötét színű maszat megindult felénk és kettőnk között átsuhant, majd némi port kavarva mögöttünk behúzta a kéziféket. Megtorpantam, mikor már előttünk járt, gondolom Luca sem tett másként, hacsak nem vált el tőlem, ami eléggé elszomorító tett lett volna. Astrot néztem, akinek nyelve a talajig leért, de vidáman csillogott a szeme. Tudtam mire készül.
- Szerintem jobb, ha most szétválunk - Szólaltam meg és fájdalommal, de elengedtem a férfit. Ekkor Astrot ismét porfelhőt hagyva maga után kilőtt és már rohant is előre, amerre új barátai nézelődtek.
- Van, hogy begőzöl. - Magyaráztam tömören összefoglalva a viselkedését és tettem egy lépést a férfi felé.
|
|
|
-A fiatal kutyákkal sose egyszerű, de ha továbbra is ilyen jól bánsz vele és nem hanyagolod el, akkor remek kutya lesz, na meg ha minden kutya áldott angyalka lenne, akkor holmaradna az izgalom?-kérdeztem mosolyogva.-Legalább adnak nekünk egy kis kihvást.-mondtam szórakozottan.
-Annak csak örülök, hogy tudtam segíteni.-válaszoltam. Jól esett ezt hallani, még akkor is ha ez volt a dolgom és ezért fizettek, egy diák elismerése nekem sokat ér, hiszen ebből tudo, hogy jól csinálom, amit csinálok.
-Szóval van egy bátyád.-mondtam elgondolkodva bólintva.-Mondjuk ez aranyos, hogy egy rokonodtól kaptad a neved, inkább én is valaki olyanról kaptam volna, mellesleg tudtad, hogy van egy olyan ország, ahol a Luca női név és kissé másképpen ejtik?-kérdeztem vigyorogva. Én személy szerint jót nevettem rajta, mikor megtudtam.
Figyelmesen néztem, ahogy Astro oda megy a két agárhoz és körbe rajongja őket. Javed kváncsian szaglászta meg a törpét, majd már ment is a saját feje után. Suri kissé tartozkodó volt, ráadásul láttam rajta, hogy nem tetszik neki ez a hirtelen támadás. Vicsorítani kezdett, mire eréjesen rá szóltam, hogy álljon le. Erre persze észba kapott és inkább sunyin elfeküdt a földön, majd kúszva közelítette meg a corgiet, miközben a farkát csóválta. Úgytűnt, hogy csak addig volt baja, amég kissé le nem nyugtatták, avagy rá nem szóltak.
-16 éves korom óta.-válaszoltam egyszerűen, miközben a lányra vigyorogtam a cigivel a számban.
|
|
|
A "gyönyörűt" kicsit túlzásnak éreztem, de tényleg megcsináltuk, hála néhány jó tanácsának meg a nagyobb adag jutalomfalatnak, amit a kezembe vettem. Többségben az erő, meg ilyenek...
- Elég nehéz természete van, ahogy állítólag nekem is, de mindketten fejlődtünk mióta az akadémiára járunk. Tőled is kaptunk pár jó tanácsot, akkor is bevált és azóta is tartjuk. - Davide folyton kioktat minket, ha meglátja, hogy közös szenvedésben vagyunk egy-egy gyakorlatnál, Luca anno elmagyarázta és, amit mondott inkább hatott tanácsnak, mint valami olyasminek, amit Davide szokott csinálni, amikor azt hiszi, ő csak segít. A frászt! De ettől még szeretem a lökött fejét.
- A nagymamámtól kaptam. Mindig is lány unokát szeretett volna, és mivel Davide nem így sikerült így én örököltem a nevét. - Magyaráztam a történetét, bár egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy érdekelheti, semmi izgalmas nincs benne, plusz nem is kérdezte meg, de nem baj, ha már egyszer elmondtam, nincs mit tenni ellene, vissza nem szívhatom ugye.
Ahogy gondolataim szárnyalltak és beszélgettünk, kezdtem feloldódni a társaságában, a kezdeti zavar szinte maradéktalanul elmúlt, habár a szívverésem alig akart normalizálódni. Kiugrani már nem fog, talán...
- Suri és Javed - ismételtem, miközben a két kutyát figyeltem, akik aztán szabadon szaladtak el tőlünk, mégis láttam rajtuk, figyelik Luca-t, mikor kell visszajönniük, mert akkor ők bizony jönnek. Astro mellettem pattogott izgatottságában, s mikor megkapta az engedélyt kilőtt, ment utánuk. Még annyit sikerült azért hallótávolságon belül neki címeznem, hogy szépen játszon, de szelektív hallása lévén ez valószínűleg nem jutott el a tudatáig, mert kecskét meghazudtoló rugós lábain pattogta körbe a két óriást. Már nem csak nekem van kisebbségi komplexusom.
- Mióta dohányzol? - Nem tudom, miért ez a kérdés csúszott ki a számon, egyszerűen azt éreztem, nem kéne annyiban hagyni a beszélgetést, ha már elkezdtük. Mondjuk, találhattam volna jobb témát is, de ez jött, ez maradt. Tulajdonképpen érdekelt is a válasza. Egyszerre két irányba figyeltem, tekintetem egyszer Astroékra szegeztem, aztán Luca arcát fürkésztem, nehéz volt róla ismét a négylábuakra váltani, de muszáj volt. Annál kellemetlenebb nem is lehetett volna ez a találkozás, ha Astro valami hülyeséget csinál, megint...
|
|
|
-Ugyan már, igazán nem gond, különben is jobb később mint soha nem de?-kérdeztem mosolyogva. Tapasztalatból tudtam, hogy milyen szétszórt tud lenni az ember, főleg, ha kutyáival akad némi gond. Surival mai napig keményen megszenved, szóval aligha tudot bármit is más ember szemére vetni.
-Eveline.-ismételtem el eltűnődve.-Igen, így már rémlik. Nálad makacskodott Astor, de aztán gyönyörűen teljesítettétek a feladaokat.-bólogattam, mivel tényleg eszembe jutott, hogy mikor elsőzör találkoztam a lánnyal és az osztályával, mik történtek, szerencsére egy kis lökettel, már nekem is könnyedén eszembe jutotak részletek.-Amúgy szép neved van. Eveline, jó hangzású.-mondtam szórakozottan ízlelgetve a nevet. Lehet túl közvetlen voltam, de én mindig is szerettem a diákjaimmal az lenni, persze volt egy határ, amit nem léphettek át,mert sajnos én első sorban tanár vagyok, nem pedig haver.
-Mellesleg a krémszínű dög Javed, de őt az órámról ismered, a dinka szuka pedig Suri. Mind a ketten perzsa agarak, jó nagy kor és temperamentum különbséggel.-magyaráztam fejemet csóválva.
-Persze, nem baj, de akkor oda kell figyelni. Suri dominál, ráadásul hajlamos oda kapni.-húztam el a számat kelletlenül,mert hát sajnos így volt. Reméltem, hogy egy kiskutyával szemben nem érzi majd szükségét.
-Rendben, köszönöm.-mosolyogtam és előkapva cigimet egyből rá is gyújtottam. Égnek emelve a fejem fújtam ki, mielőtt ismét szívtam volna beleegyet.
|
|
|
- Igen, és igen. Bocsánat, kicsit szétszórt vagyok - Aminek nagy része neki köszönhető, de ezt a kiegészítést csak magamban tettem hozzá. Mivel tényleg nem tanít, és csak egyszer találkoztam vele egy közös engedelmességi edzésen. így nem volt túl sok alkalma megismerni. Így meg aztán pláne nem. Vajon karon át is lehet érezni, hogy mennyivel gyorsabb a pulzusom az átlagosnál? Remélem nem.
- Eveline Hale vagyok, ő pedig itt Astor - Tekintetetemmel mutattam le a kis förmedvényre, aki most persze mutatta az ártatlan, tanult oldalát, akinek eszébe sem jut meglógni semmilyen zsákmánnyal. Á, nem, ő ilyet sose tenne!
-Azt hiszem, fürödhetek le újra. Sikerült összeszednem az összes sarat a környéken - Ez tulajdonképpen csak rám tartozott és nem is értem, miért hangosan mondtam ki, de úgy tűnt, nem is figyel rám annyira, elengedte a két kutyáját, had szaladjanak. Astor ekkor adta fel, hogy jófiú legyen, előbb rám, aztán rájuk nézett.
- Nem baj ha utánuk engedem? - Szokatlan kérdés volt, de kivételesen Astor azt az oldalát mutatta, amiért nem kellett lesütnöm a szemem. Nem szaladt el, hanem megvárta, amíg engedélyt kap rá. Én pedig Luca-tól vártam ugyanezt.
- Nem hiszem, hogy olyan könnyen el tudna rántani - Rejtett, nagyrészt véletlenül kimondott bókot sikerült kimondanom, és ez csak akkor tudatosult bennem, amikor kimondtam. Mondjuk nem volt benne semmi olyan, de attól még én lazán beleértelmeztem.
- Nem, dehogy, csak nyugodtan - Van pár ismerősöm, aki dohányzik, a suliban is, bár ezt nem akartam a tudtára adni. Megszoktam a cigifüstöt, tőle amúgy sem zavart volna.
|
|
|
-Hmm.. Mellesleg te is bemutatkoznál?-kérdeztem elnézést kérő tekintetemet a lány arcára függesztve.-Igazán sajnálom, de mivel nem tanítalak a nevedre se emlékszem, szóval örülnék, ha elárulnád. Ígérem nem felejtem el.-mosolyogtam a lehető legelbűvölőbben, hogy ne haragudjon rám azért, mert ennyire szelektív memóriával rendelkezem már ilyen fiatalon, persze kinek mi a fiatal.
-Ügyan már, nedves papucsba én is orra esnék.-nevettem fel kedvesen megpaskolva a kezét. Utána Surihoz lehajolva lekapcsoltam a nyakörvet és ő már ki is lőtt.-Nem szívesn engedem el, de ha nagyot ránt rajtam, miközben belém kapaszkodsz, akkor aztán esün mind a ketten. Javed remélhetőleg figyel rá.-sóhajtottam. Mind a két kutya elvolt a maga dolgával, Milo persze egyből jött volna a lányhoz barátkozni. Hiába ő az én kedves kis vénségem.
-Igazán nincs mit, ismét.-kuncogtam.-remélem nem bánod, ha rá gyújtok?-kérdeztem a lányra nézve, már rég nemszívtam cigit és már kellett a nikotin függő szervezetemnek, de persze, ha a lányt zavarja, akkor nem állok neki pöfékelni.
|
|
|
Ó, dehogy nem tudom! Nagyon is tudom, ki vagy, ahogy nagyjából a lányok kilencvenhét százaléka a suliban. Valószínűleg többet csuklasz, mint amennyi egészséges lenne, de emiatt csak sajnálni tudunk, mert kevesebbet tuti nem beszélnénk rólad.
És én ezt a gondolatmenetet majdnem hangosan kezdtem el mondani, de időben csuktam be szólásra nyíló szám, s nagyot nyelve fürkésztem az arcát, a lehető legészrevétlenebb módon természetesen. Ha netán rám nézett, gyorsan elfordítottam a fejem, aztán úgy tettem, mintha csak a hangja miatt néznék újból rá, aztán valahogy ott maradt a tekintetem, megint. Nem is csoda, hogy majdnem orra estem, de ő megmentett, ahogy azt elképzeltem... néhányszor, párszor, sokszor, mindegy.
- Bár nem látszik, de ennél azért ügyesebb vagyok - Nem tudtam, mit mondjak, főleg mert fokozatosan múló zavaromat sikerült ezzel a bakival visszafordítani felém, nehogy véletlenül is felengedjek, ami mellette amúgy is nehéz feladat, de még mennyire!
- Köszönöm, ismét - Mosolyogva pillantottam fel rá és elfogadtam a karját. Magamban megengedtem egy rövid ujjongást, olyan visítós csitriset, és elképzeltem, milyen fejet vágnának a lányok, ha most látnának.
|
|
|
Figyelmesen hallgattam a lányt, majd szelíden elmosolyodtam.-Ne aggódj, ki fogja nőni, legalábbis általában ki szokták. Az én Surim.-böktem a mellettem baktató eb felé.-Előszeretettel kukázik, persze semmit nem esz meg onna, csak kizsedi a zsákot és széjjel tépi. Milo 2 éves koráig minden szobanövényt kiásott a földjéből.-nevettem fel vissza emlékezve.-Suri még fiatal, szóval bízom benne, hogy leszokik róla, ha kellően le van vezetve az energiája, bár a betegsége miatt nem könnyű.-magyaráztam megsimogatva a fejét, miközben Javedet figyeltem. Nem igazán jött ide barátkozni, szóval inkább ráhagytam a dolgot, ő tudja.
-Igazán nincs mit.-feleltem rá pillantva.-Pont ezért vagyok itt, hogy vigyázzak rátok.-mondtam kedvesen a lánynak.-Mellesleg mivel nem tanítalak, valószínüleg nem emlékszel a nevemre, szóval Luca McGray vagyok, de ha kérhetem a Mr. Mcgrayt hanyaguljuk, nem vagyok még annyira öreg, szóval nekem bőven elég a Luca.-mondtam. Nem szerettem, mikor a gyerekek uramoztak meg hasonlók, nekem ez kínos volt, mivel nem éreztem úgy, hogy eég idős lennék hozzá.
-Elkaptam a lány karját és amég meg nem állt a lábán el se eresztettem.-Mondanám, hogy bújj ki a papucsból, de sk az éles kavics, viszont így meg eléggé veszélyes, ki is ficamodhat a bokád, akkor pedig vissza kell küldenünk, csoda hogy futás közben nem lett semmi bajod.-csóváltam meg a fejem, majd a lánynak nyújtottam a karom.-Kapaszkodj belém.-mosolyodtam el.
|
|
|
- Igen - motyogtam és kikaptam a kezéből az alsóneműm. Nem tudom, lehet a paradicsomnál erősebb vöröst arcon viselni, de én úgy éreztem, menten lángra kap az arcom. Az már nem lehetett volna cikibb, mint ez az egész. És pont előtte, pont ő!
- Néha vannak ilyen... akciói. Kicsit kleptomániás, de általában nem így csinálja, és nem ilyet visz. - Igaza volt, teljesen jogos, egyetértettem vele. Idegen helyen pláne történhet vele valami, amit nem látok előre. Ha nem kapja el, talán elveszítem szem elől... Nem, ebbe belegondolni sem akartam, inkább foglalkoztam azzal, amit a férfi mondott. Alig akart csillapodni az arcpír, aztán új hullámban ismét elárasztott. Annyira utálom, ha ilyen hatással van rám valaki!
Megcsipkedtem Astor orrát, mint mindig, ha rosszat csinált, aztán letettem, és mivel a bugyi továbbra is a kezemben volt, egy gyors mozdulattal a rövidnadrágom zsebébe dugtam, már ott sem volt. Kár, hogy nekem nem ment ilyen gyorsan a túllépés a dolgon.
- Köszönöm... -jük. - Javítottam ki magam, s közben egyre bosszantóbbnak láttam, hogy nem tudok egy értelmes mondatot kinyőgni. Astor a zsebemet szuggerálva szökdécselt mellettem, ami egyben remek koncentrációs gyakorlat volt, másrészről legszívesebben felkaptam volna és visszahajítom a szobába, mert pontosan tudtam, mire várt. Mi olyan átkozottuk érdekes benne? Még csak nem is a kedvencem! Luca-nak sokkal egyszerűbb volt túllépni az egészen, gondolom nem ez volt élete első női fehérneműje, amit a kezében tartott. Persze, ahogy azon kezdtem agyalni, hogy nemrég az enyémet fogta, a fantáziám tovább szárnyalt, s akövetkező pillanatban kicsúszott a lábam a papucsból, amit egy botlásra emlékeztető mozdulatsor követett és egy kicsit sem nőies kapálózással maradtam csak talpon.
- Na, jó, ez már tényleg ciki, bocsánat. - Megálltam, hogy visszabújjak a vizes lábbelibe, aztán visszahívtam Astort és mentünk tovább. Ha még el is hasalnék előtte az lenne a végképp megrázó élményem mára. Pont előtte?! Ez a sokadik "pont ő" a mai napon...
|
|
|
Elgondolkodva figyeltem a lányt, miközben biztosan tartottam kezeim között az izgő-mozgó kutyát. Engedelmességin már volt vele órám, viszont nem ez a fő ágam, úgyhogy max helyetesíthettem,mert a nevére nem emlékeztem, pedig a diákjaimat általában megjegyzem. Amikor a lány oda ért hozzán szinte ledermedt, először azt hittem, hogy azért van, mert pont egy tanárra futott össze, de aztán rá jöttem, hogy a kutya szájábn lévő dolog miatt jött ki rajta ilyen reagció. Nem mondanám, hogy zavarba jöttem. Elég ilyet láttam már, az pedig, hogy most ez pont az egyik diákomé volt, az se hatott meg különösebben, egyéltalán nem volt olyan helyzet, hogy szégyenkezni kellett olna miatt, legalábbis az én részemről biztos nem. Idő közben figyeltem akutyáimra. Suri kíváncsian jött volna közelebb, de Javed masszívan állva tartotta. Közben a corgie elkezdett nyalakodni, mire elmosolyodtam. Kihasználva a lehetőséget elvettem tőle szerzeményét és miután a lány átvette oda nyújtottam a bugyit.-Ez is a tiéd gondolom.-mondtam, de nem vártam választ miután elvette, csak Surihoz lépve megsimogattam a fejét és elvettem Javedtől a pórázát.-Jobban is figyelhetnél, nem lenne jó, ha itt tűnne el egy ilyen apró kutya.-mondta ismét a lánynak szentelve figyelmem.-Gyere, vissza kísérlek.-indultam meg.
|
|
|
Astor csak futott és futott, én pedig annyira rá koncentráltam, hogy észre sem vettem az utunkba kerülő triót. Aztán mégis feltűntek a látóteremben, addigra már egészen közel értem hozzájuk. A felismeréssel egyszerre néztem végig, ahogy a férfi felkapja Astort, aki hevesen tiltakozik. Magamban imádkoztam, hogy ne egy olyan dolgot találjon a szájában, ami már önmagában is ciki lenne, ha meglátná, így egyenesen elsüllyedek az agyagos talajban. Lefékeztem előttük, kissé lihegve tűrtem el a hajam és átvettem volna a kis szörnyeteget, amikor újabb sokk ért.
- Ó, basszus! - Csúszott ki a számon és fülig vörösödtem. Mert mi mást tudott volna kilopni a cuccaim közül, mint az egyik bugyimat? A fekete, könnyű anyagú, francia alsóra büszke zsákmányként tekintett, miközben én lecövekeltem, mint egy frissen faragott, kissé viharvert szobor.
- Bocsánat, elnézést, izé... Nem direkt volt, és azok vagyis ők az enyémet, köszönöm. - Próbáltam összeszedni a gondolataimat, hátha akkor a hangomból áradó zavartság mellé legalább egy kis pozitívumot belevinni az előadásomba. Mert ez minden volt csak nem természetes Eveline.
Eddig csak a szám járt, némi fáziskéséssel követték mozdulataim és átvettem a büszke négylábút, aki már örült az új társaságnak és a kezdeti szabadulási vágy után, inkább öröm-puszikért nyújtogatta a nyelvét a férfi felé. Ezt akartam megakadályozni, persze olyan lassan kapcsolatm, hogy a csiga hozzám képest felpörgetett film, de legalább elvettem.
|
|
|
Ma is mint midig hosszú sétára indultam a kutyákkal, bár az öregfiút a házban hagytam, mivel tegnap tüskébe lépett, ami eléggé csúnyán felsértette a lábát, úgyhogy most Javeddel és Surival az oldalamon "járőröztem". Javed szabadon futott előttem orrát a földhöz szegezve szimatolt. Nyilván sok idegen kutya illata keltette fel ennyire az érdeklődését. tudtam, hogy nem lesz baj vele, szóval hagytam neki. Suri pórázon ment előttem és mivel társa szabadon volt, így neki is nagyon mehetnékje támadt, de nem mertem még elengedni itt. Éppen vissza rántottam, hogy viselkedjen, mikor láttam, hogy valami felénk száguld. Suri azonnal felkapta a fejét és heves farokcsóválással próbált elrántani, na igen, de engem kemény fából faragtak és egy másfál éves agár szuka nem tud egykönnyen elhúzni. Össze szűkült szemmel lestem a száguldozót, aki egy Corgie volt. Mögötte jócskán lemaradva az egyik diák futott. Oda hívtam Javedet és Suri pórázát a szájába nyomtam. Már egy ideje próbáltam neki tanítani, hogy ilyenkor neki kell tartania Surit, ami néha sikerült néha nem. Amikor a Corgie oda ért hozzám lehajolva felkaptam, ami nem tetszett neki, de hát másképpen nem tudtam lefékezni. Ha meg is harapna azt se bánnám, mivel a diákok kutyája legalább anyira fontos, mint a sajátomék. Nem lenne szerencsés, ha ez a hiperaktív apróság eltűnne. Türelmesen bevártam a lányt, közben próbáltam féken tartani a törpét.
|
|
|
- Astro, te kis ördögfióka, gyere vissza! - kiabáltam a szőrkupac után, ami veszély sebességgel távolodott, büszkén felemelve fejét, fülei csak úgy lobogtak a sebességtől. Igazából fogalmam sincs, mi történt. Elmentem fürdeni, addig bent várt a szobában, és kiengedtem, mikor végeztem. A hajamból még csöpögött a víz, a törölközővel dörzsölgettem, hogy gyorsabban száradjon, közben a ruháimat rendezgettem az ágyon. Egyszer csak Astor odarohant hozzám, aztán pedig ki a kicsit nyitva hagyott ajtón. Persze én futottam utána, de csak annyit láttam, hogy száguld, és távolodik. Hiába kiabáltam utána, úgy tűnt, neki sokkal jobban tetszik a futkározás, mint nekem. Vizesen, a papucsomban csúszkálva, csattogtam utána, bár esélytelennek láttam, hogy utolérjem. Annyit azonban mégis láttam, valami van a szájában. De mi? Basszus, mit csórt el már megint?!
|
|
4 személyes faház. 2 emeletes ágy van benne, egy vécé és egy zuhanyzó.
Lakók:
- Rena Alicia Stone
- Eveline Hale
- Victoria White
- Astrid Helle Cross |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
