|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.27. 22:38 - |
Egy elhagyatott, romos kis ház az erdő szélén. Kell ennél jobb buli a fiataloknak? Ki tudja, talán még kísértetjárta is.... |
[20-1]
|
Poénos egy srác azt meg kell hagyni, de épp ettől jó. Megkönnyebültem válaszát hallva. Végülis jobb ha vele tévedek el, mint egyedűl. Rábíztam magam és követtem. A kutyái igen engedelmesek voltak, Ray piszkálta őket, de ekkor sem távolodtak el gazdájuktól. Az út kellemes volt a szálláshelyünkig, magunkről és még pár érdekes dologról dumáltunk, mialatt teljesen besötétedett. Szerencsére a tábor fényét messziről kiszúrtuk így nem volt gond az utolsó pár száz méteren. Nagyon örültem, hogy együtt jüttönk vissza, egyfajta biztonságérzetet nyújtott a fiatal srác jelenléte. Kár, hogy a suliban hamarabb nem ismertem meg. Az ajánlatát valójában szívesen kihagytam volna, de nem vall rám az ilyen udvariatlan viselkedés. - Őő, természetesen veled tartanék. - válaszoltam kedvesen, miközben pórázra vettem Ray-t mert már lakottterületen belül voltunk. - Találkozunk még. Jó éjszakát!- köszöntem el tőle. Ellenkező irányba haladtam mint ő, mert az én lakosztályom természetesen nem az övé mellett van. Úgy döntöttem, hogy Ray ma a kenneljében fog alduni, majd holnap reggel kikefélem a bundáját. Örömmel zártam a napot, ezt a kalandos napot.
// Vic el //
|
|
|
-Nagyjából tudom. Legalábbis remélem.-válaszoltam arra a kérdésére, hogy tudom-e a táborba vezető utat.-Végülis, nem szórtam kenyeret magam után, amikor elindultam.-mondtam nevetve. Elindultam a helyesnek tartó úton, és bevártam Vicet is. Út közben még beszélgettünk egy jót. Hamarosan feltűnt a tábor is, ahol már több diák volt, mielőtt elindultam volna az elhagyatott házhoz.
-Valamikor beszélhetnénk még. És felfedezhetjük a ház többi részét. Már ha a mai után van még kedved.-mondtam mosolyogva, majd elköszöntem tőle, ha nincs más mondani valója, és elindultam a faházam felé, amin 3 fiúval osztoztam. Talán azóta már megvannak, kikkel fogok együtt aludni.
//Adam el//
|
|
|
Mosolyogva és tűnődve figyeltem amint a nagy fenekét bevonszolya a patkány a lyukba. - Neked lehet. - reagáltam Adam nevetésére poénkodva. Igen azt gondoltam, hogy sokat evett, de mégis hogyan? Hisz itt az erdő, egy csomó vadállat levadászhatta volna ilyen lassúsággal. Végülis nem fontos, hagytam a témát és követtem Adamet kifelé, a biztonságos ég alá. Amikor kiértem sokkal sötétebb volt, mint azelőtt. Fel se tűnt, hogy mennyi idő telt el amíg bent kalandoztunk. A négylábú barátaink még azóta is fárasztották egymást ami mindenkinek jó, hisz legalább jó mélyen fognak aludni a fáradtságtól. - Tudod az utat a táborba? Mert én nem. - kérdeztem érdeklődve a srácot, majd nevetve tudattam vele, hogy ha én fogok vezetni akkor holnapra érünk haza csak. Ray odarohant hozzám persze csak játékból így nem is maradt sokáig. Mindenki körűl tett egy kört, de csak Adamnél állt meg huzamosabb ideig, amíg elraktározta illatát. Nem hívtam magamhoz, mert a szürkületi vakságban is jól láttam barnás, fehéres testét.
|
|
|
Ahogyan felemeltem a takarót, megláttam egy elég megtermett, szürke patkányt. Ritkán lehet látni ekkora jószágot. A fénytől cincogni kezdett, majd megfordult, és beszaladt egy lyukon. Vigyorogva néztem Vicre.
-Ez ijesztőbb volt, mint a szekrény.-nevettem fel, majd visszaindultam oda, ahol a lány állt.-Nem tudom, valószínűleg jó sokat ehetett, hogy ekkorára nőtt.-gondolkoztam el.
-Na menjünk, hátha keresnek már minket.-mondtam és már indultam is az ajtó felé. Hátranéztem, remélve hogy a lány követ a kijárat felé. Kilépve megpillantottam a kutyákat, akik még azóta is a fűben játszottak. Magamhoz hívtam Flasht és Pippát, akik első szóra ugyan, de szemrehányóan jöttek oda.
|
|
|
A fordított helyzetre gondolva nevettem. Valóban magával sodorna, ha egy srácot kéne elkapnom ugrás közben. A mozgolódást a szemem sarkából vettem észre, és automatikusan, gondolkodás nélkül szóltam Adamnek róla. Természetesen előre engedtem, hisz ő a bátrabb, bár ez esetben én is kíváncsi voltam, hogy mi él itt bent.
Megvártam amíg Adam teljesen felemeli a takarót. Bármi kiugorhatott volna, ránktámadva. Én a dobozzal pont szembe voltam. A szekrény után már nem féltem semmitől, jöjjön az a fenevad! - Ne már, ez csak egy rágcsánló, pedig azthittem valami érdekesebb. - mondtam mosolyogva. De ez csak egy hatalmas szürke patkány volt. Ahogy fény kerűlt be a kuckójába élesen cincogni kezdett. - Min nőtt ez meg ekkorára? - néztem Adamre. Valószínűleg többen is vannak, és jó termékeny errefelé az éléskamrájuk.
|
|
|
A szekrény ledőlésse elég nagy port kavart a kis épületben. Amikor felállt Vic a karjaimból, leporoltam magamat, és a lányra néztem. Kissé el volt pirulva, gondolom attól, hogy elkaptam. Nem éreztem kínosnak, hiszen egyértelmű volt, hogy elkapom.
-Ez aztán nem volt semmi..-mondtam, és elengedtem felé egy mosolyt.
-Dehogy jössz nekem eggyel. Fordított esetben te is elkaptál volna, bár akkor mindketten borultunk volna.-mondtam nevetve. Elidőzött egy kicsit a szemem a lányon, majd a tekintetemet oda fordítottam, ahová Vic mutatott. Tényleg megmozdult valami a takaró alatt. Óvatosan közelebb léptem a takaróhoz, és egy ujjal felemeltem. Nem igazán akartam benézni alá.
|
|
|
Majd kiugrott a szívem a heyléről. Miközben Adam elkapott én becsuktam a szemem és csak a nagy dörrenés után nyitottam ki az egyiket, majd másikat. Ekkor vettem csak észre, hogy Adam karjai közt tart. Hihetetlenül szégyeltem magam, elpirultam, de mosolyogtam közben. Ekkora szerencsétlen is csak én lehetek. - Persze. - motyogtam és felálltam a karjai közűl. - Nagyon hálás vagyok, jövök egyel neked. - szóltam Adam,hez miközben leporoltam magam. Nem sok értelme vol, hisz a berendezés megomlása sok port kavart. - Bocsi a papírért, nem voltam elég óvatos. - sajnálkoztam és Adam szürke szemeibe bambultam egy ideig. Elgondolkoztam valamin, de hamar heylreráztam magam. - Odanézz! - szakadt ki belőlem, amikor a szoba túloldalán valamit mozogni láttam egy takaró alatt.
|
|
|
Amikor megtorpantam, hogy ne essek el az asztalba, hátulról nekem jött Vic. Kissé meglepődtem, és hátrafordultam.
-Semmi baj.-mosolyodtam el. Odaadtam neki a papírlapot, és figyeltem, ahogy az ablakhoz megy.
-Kitudsz olvasni belőle valamit?-kérdeztem, éppen amikor megtorpant. Nem tudtam miért, csak azt láttam, hogy visszalép.-Mi a baj?-kár volt kérdeznem, mert éppen ekkor hallatszott egy nagy recssenés. Victoria mellett elkezdett dőlni a szekrény, aki így hátraugrott, egyenesen a karjaimba. Elkaptam a derekát, és hátrébb léptem, hogy a szekrény még véletlenül se essen ránk. Amikor hatalmas csattanással ledőlt a szekrény, fellélegeztem.
-Nem lett semmi bajod?-kérdeztem, de nem mertem még elengedni a derekát.
|
|
|
Minden itt volt a házban ami a lakhatáshoz kell. Minden bútor, sőt a személyes holmik is itt hevertek, habár jól fel voltak forgatva. Akadt néha pár dolog amit a továbbhaladásért félre kellett tenni, de szerencsére mozdíthatóak voltak. Felvettem egy villanykörtét, mely különös módon nem volt eltörve, de a szál valószínűleg elszakadt benne. Ahol hozzáértem a por letörlődött, az ujjaim nyomot hagytak rajta. Letettem és a távolba bámulva mentem előre. Hatalmas hiba volt, mert nem vettem észre, hogy Adam megáll és nekikoccantam. Nem löktem meg, szóval nem zökkent ki az egyensúlyából, de lehet, hogy megijedt. Én megszeppentem hirtelen az tuti. - Bocsika. - pislogtam vigyorogva, kislányosan. Ekkor a kezembe nyomott egy koszos, meggyötört papírt. Ránéztem majd elvettem tőle a lapot. Forgattam, de egyrészt olvashatatlan volt az írás másrészt a gyenge fényben nem tudtam, hogy melyik betű is van leírva. - Odamegyek az ablakhoz, hátha jobban fogom látni. - törte meg a csendet kedves hangom. Okosabb lett volna visszamenni az ajtóhoz, de az ablak közelebb volt. Átléptem egy széknek a lábait, majd egyenesen az ablakhoz indultam, pár lépés kellett volna amikor a lábam beakadt egy damilba. Természetesen nem látszódott, hogy ki van ide feszítve. Nem estem el benne, azonnal mozdulatlanná dermedtem és lassan visszahúztam a lábam. Valószínűleg nem elég lassan, mert pár pillanat múlva egy reccsenést lehetett hallani és a mellett tornyosodó szekrény dőlni kezdett. - Ajjajj! - motyogtam. Minden olyan gyorsan történt, épp hogy csak arra volt időm, hogy félreugorjak a megpakolt szekrény elől Adam felé. A levegőben még a papírt is elengedtem.
|
|
|
Óvatosan lépkedtem előre. A szemem egy idő után megszokta a sötétet, főleg, hogy a fény beszűrődött az ablakon és az ajtón. A ház tele volt pókhálókkal, és egyéb rovarokkal. Hátranéztem a lányra, és rámosolyogtam. Miután visszafordultam, egy felborított asztallal kerültem szembe, ami miatt kénytelen voltam megállni. Papírlapok hevertek szanaszét. Lehajoltam felvenni egyet. Kíváncsi voltam, mi áll rajta, hátha valami érdekes dolog. Egy számomra szimpatikust vettem fel. A sötétben nehezen lehetett kivenni, mi van ráírva. Kérdőn néztem Vicre, hátha ő el tudja olvasni.
|
|
|
Nagyon örültem, hogy itt van Adam. Igaz magamtól sosem mennék be a házba, de a lelkesedése rám ragadt és én is kíváncsi voltam. Eszem ágában sem volt nézelődni és lemaradni. Mikor sikerült kinyitni az ajtót rengeteg por szállt szembe velünk. Mielőtt beléptem volna a küszöbön hátranéztem az ebekre, láthatóan jól elvoltak egymással. Végül is az időjárás miatt eddig tényleg összeomlott volna, de azért jobb óvatosnak lenni. A sok rovartól és pokhálótól kirázott a hideg. Ki lehetne kergetni a világból engemet a pókokkal. Picit hezitáltam az ajtónál, de úgy döntöttem, hogy bátor leszek és leszakítom a hálót. Lassú léptekkel követtem Adamet, aki ügyesen csinálta az utat előttem. Az ajtónál sok fény szűrődött be, ahogy az ablakoknál is, így nem volt koromsötét idebent. Amolyan szürkületi állapot uralkodott idebent. Egyenlőre nem nyúltam semmihez, és igyekeztem óvatosan pakolni a lábaimat.
|
|
|
-Csak nem szedi szét őket-mondtam vigyorogva, és elengedtem a kutyákat. Flash rögtön fölé állt, kissé dominánsan viselkedett. Pippa fiatal kutya lévén rögtön játékra hívta a másik kutyát. Egy ideig rajtuk időzött a szemem, majd Victoriara néztem.
-Már rég összedőlt volna, ha annyira instabil lenne.-válaszoltam. Örömmel vettem, hogy velem tart felfedezni a házat. Előlre mentem, remélve, hogy tud követni. Néha-néha hátranéztem, hogy megvan-e még. Az egyik ajtóhoz léptem, amit még nem lepett be annyira a gaz. A kilincshez nyúltam, és megpróbáltam kinyitni. Kisebb erőfeszítésekbe telt, és sikerült kinyitni. Rávigyorogtam Victoriara. Az ajtó tele volt pókhálóval. Lehajtottam a fejemet, és beléptem.
|
|
|
Aranyos volt ahogy rákérdezett a nevemre. Mosolyogva bólogattam, hogy igen, Victoriának hívnak. Kérdésére a kutyákra néztem, majd Ray-re. - Saját felelősségre. - néztem Adamre nevetve. - Akármilyen kicsi is szétszedi őket. - poénkodtam, majd megböktem kutyám oldalát, mire amaz rámkapta tekintetét. Ahogy a két felnőtt kutya lerohanta Ray-t ő meghúzta magát, hagyta, hogy szagmintát vegyenek, közben ő is élénken szimatolt. Hamar össze fognak barátkozni, mert tudom amint helyet adnak Ray-nek ő azonnal kitőr és rohangálni fog, járékra invitálva Adam kutyáit. Figyelmesen hallgattam Adamet. Valahol igaza van. - Nem tudhatod mit rejt belűl! Igaz a külsőről nem szavad ítélni, de annyira instabilnak tűnik. - szólaltam meg a srác után. Fejemet hátra fordítottam és az egyik ablakra néztem, melynek kerete eléggé ferde volt, mert a ház besüllyedt. Így figyeltem a tákolmányt, miközben Adam kérdezett tőlem valamit. - De csak utánad. - válszoltam magabiztosan és mosolyogva. Nem számítottam a reakciójára, így kicsit meglepődtem. Vigyorogni kezdtem, kezemet az övébe tettem és hagytam, hogy felhúzzon. - Köszi. - motyogtam a földet bámulva. Ray-re pillantottam és rászoltam, hogy maradjon. A kutyák ellesznek itt, és jeleznek ha bajt éreznek.
|
|
|
A lány felismert, tehát valószínűleg nekem is ismernem kell őt. Hirtelen bevillant, hogy ki is ő. 1 évfolyammal alattam járt.
-Victoria, ugye?-kérdeztem rá a biztonság kedvéért a nevére. Flash és Pippa ment volna ismerkedni már a másik kutyához. -Odaengedhetem őket?-ha a lány igent mond, lecsatolom a pórázt róluk. Újra a lányra néztem, és figyelmesen hallgattam.-Annyira nem ijesztő. Jó, elhagyatott ház meg minden, de inkább érdekes, mint rémisztő.-mondtam neki, hogy én mit gondolok a házról. Kíváncsi lettem volna rá belülről is.-Nincs kedved szétnézni egy kicsit belülről?-néztem rá vigyorogva, és válaszát meg sem várva felugrottam, és a kezemet nyújtottam felé.
|
|
|
Miután közelebb ért, felismertem az illetőt. A srác egyel felettem lévő osztályba jár és ő is eljött a táborba. Ha jobban ismertem volna a kutyáit akkor talán hamarabb is felismertem volna. Megnyugodtam, hiszen nem háborgatni akar, így visszaültem a fenekemre, Ray a lábam mellett foglalt helyet. Megvártam amíg Adam körbenéz, szemügyre veszi a házat, hiszen ő is kíváncsi. A két juhászkutya szófogadóan követte gazdáját, végülis pórázon voltak. Amíg a fiú körbeért a ház körűl én elővettem a madárlátta szendvicsemet és épp kicsomagolni kezdtem el mikor jobbomon feltűnt Adam. Köszöntését mosolyogva viszonoztam. - Üdv, Adam! - Kérdésére csak azután tudtam válaszolni miután leült mellém. - Ami azt illeti épp meg akartam enni a maradék uzsonnámat. - mutattam rá a szalvettába várakozó szendvicsre. - Én is most járok ennél a háznál először, kissé bizarr megjelenése van, de pihenésre alkamas. - szólaltam meg kedvesen, közben megpaskoltam Ray buksiját, aki meglepő módon nyugodtan viselkedett.
|
|
|
Próbáltam körbejárni a házat, de a hatalmas gaztól nehezen tudtam haladni. Volt a ház falán egy betört ablaküveg, ahol betudtam nézni. A házban hatalmas felfordulás volt, a bútorok szanaszét hevertek. Próbáltam megkeresni az ajtót, de szinte lehetetlen volt bejutni, mert teljesen benőtték a növények. Így hát másik bejárat reményében tovább mentem a fal mentén. Ekkor éppen oda érkeztem, ahol a lány ült a kutyájával. Ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani.
-Szia!-köszöntem rá.-Mit csinálsz itt egyedül?-kérdeztem.-Bár mondjuk és is egyedül vagyok, két kutyával..-tettem hozzá, majd lehuppantam mellé.
|
|
|
Miközben előre gázoltam a fűben, tűnődtem egy picit. Mi van ha nem biztonságos túl közel menni hozzá? Esetleg magánterület és rajtakapnak. Egy ideig szétnéztem, nem láttam mozgolódást a közelben, így kíváncsiságom tovább hajtott, a labdát zsebre dugtam, hogy Ray rám figyeljen. Igaz nem jött láb mellett, de tekintetemet állandóan kereste. Nem vagyok pesszimista, mindig is bátor voltam, de az tuti, hogy be nem megyek abba a sötét házba. Lepihenek, elfogyasztom a maradék szendvicsemet aztán meglesem a térképet és uccu a táborba. Nem is volt bonyolult a terv. Ray vidáman csóválta farkát, érezte, hogy izgatott vagyok egy kicsit, így nem távolodott el tőlem nagyon. Orra szinte mindig a talajt érte, akárcsak nyelve.
Amint közelebb értem, láttam, hogy a ház közepe besüllyedt, az alapja még stabil, de a tartása nem igazán. És mintha látszódott volna rajta, hogy betörtek az abalkokon, a huzat átsüvített az egészen. A hideg kirázott a helytől, de ha nem gondolok a hasonló helyszíneken rendezett filmekre akkor nincs mitől félnem. A ház alapja széles, egy lépcsőfoknak tűnik az ajtóhoz. Erre a hideg cementből lerakott alapra ültem le és magamhoz hívtam Ray-t, aki egy ideig a távolba meredt, majd eszeveszetten rohant felém. Ekkor vettem észre egy fiatal emert két kutyával a távolban, nagyjából abban az irányban amelyről érkeztem. - Ajjaj.. - mostyogtam halkan, és óvatosan felálltam, leporoltam a hátsóm. Ray eközben körbeszimatolta a házat. A kutyákről messzire kiabált a fajtatiszta collie jellem. Ekkor gondoltam, hogy aki egy telket őriz az nem ilyen ebekkel járőrözik. Fellélegeztem a gondolatom révén, de a lemenő Napban nem ismertem fel az arcot oly távolról.
|
|
|
Csendesen sétálgattam, gondolataimba elmerülve a kietlen mezőn. Flash és Pippa körülöttem szaladgált, és a fűben szaglászott. Nem is figyeltem merre megyek, így szerencsésen beleléptem egy gödörbe, és egy jó nagyot estem. A kutyák rögtön odaszaladtak, és fejüket forgatva figyelték, ahogy hangosan káromkodok. Felálltam, majd megnéztem, hogy rátudok-e állni. Szerencsére sértetlenül megúsztam. Csak ekkor vettem észre az erdő szélén megbúvó, roskadozó házat. Kíváncsi voltam rá, hogy vajon milyen lehet belül, így hát elindultam felé. A közelbe érve megláttam egy lányt, aki kutyájával épp a mi úticélunkhoz közeledik. Nem akartam megijeszteni, így hát csendbe maradtam. Flasht és Pippát pórázra vettem.
|
|
|
Ray és én már pár órája bóklászunk az erdőben. Eredetileg csak fel akartuk fedezni a helyet, ahol eltöltünk egy csodálatos hetet. Hamarosan besötétedik, talán másfél vagy két óra és semmit nem fagunk látni. Ám addig is kellemes a séta vissza a táborig. Vagyis kellemes volna ha azon az útvonalon haladnánk amelyen érkeztünk. A fák levelei kellemesen hullottak alá, a madarak vígan csiripeltek. Szinte életre kel az erdő. Ray össze-vissza rohangált a fák között, alig maradt meg egyhelyben, de hát végülis majd szétveti az energia. Valahogy cseppet sem féltem egyedül, inkább kiskutyámért aggódtam. Félő, hogy ha megkerget egy vadat nem bírom visszahívni. Szerencsére erre nem kerűlt sor, mert csaholása időben elijesztette az őzeket, rókákat, nyulakat.
Egy kis idő múlva fény szűrődött be a fák törzsei között. Egy tisztáshoz értünk, melynek velünk szemben lévő oldalán egy ezer éves ház állt egymagában. Ray megállt az utolsó fa mellett és szófogadóan megvárt. - Okos blüki. - dícsértem meg egy ropogós jutalomfalat kíséretében. Félelmetes volt látni, hogy az épület mennyire elhagyatott, mint egy árva személy. Figyelmesen megindultam feléje, kissé nehéz vol a magas fűben haladni, de nem sajnáltam se a cipőt, se a nadrágot. Inkább Ray bundájának tisztításával lesz több munka. Pár száz méter volt még a házig, közben egy teniszlabdával tereltem el Ray figyelmét. Időbe telik míg közelebbről szemügyre vehetjük amit találtunk.
|
|
Egy elhagyatott, romos kis ház az erdő szélén. Kell ennél jobb buli a fiataloknak? Ki tudja, talán még kísértetjárta is.... |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
