|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.29. 20:31 - |
A Feneketlen-tó igazából nem is feneketlen, csak egy közönséges tó, amelynek ezt a nevet adták. Nyáron a vize jó meleg, kellemesen lehet benne fürödni embernek és kutyának egyaránt. A tó túlpartján lehet horgászni is, messzebb a fürdőzőktől. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
-Paconak persze mondani sem kell, hogy ússzon egyet.-nevettem fel, ahogy a riadt kutyát kivonszoló Astridot néztem. Amikor leült Astrid, és engem figyelt, elmosolyodtam, majd elindultam én is kifelé. Paco mellettem lépkedett, élvezve a hűs vizet, de nem akart bent maradni. Miután kiértünk a partra, megszabadultam a vizes pólómtól, és a mellettünk léve padra terítettem. Leültem Astrid mellé, és úgy pillantottam rá.
-Milyen szakra fogtok járni?-kérdeztem rá, csak hogy feldobjak valami témát.
|
|
|
- Neem, nem baj - Direkt elnyújtottam az első szót, bár nem akartam a hisztis, nyafogós fruskát játszani, de ennyitől talán nem is tűnök annak. Mosolyogva hátráltam el tőle, aztán néhány lépés után széttártam a karom. Nem, nem süllyedtem el, nem fuldokoltam, remekül helytálltam, azt hiszem.
Paco kirohant, Rado meg bent találta magát, négy lábbal a vízben. Azonnal lefagyott, nézett rám, nagy segítség kérő szemekkel és nem mozdult meg. Először kinevettem, aztán fejem csóválva elindultam felé, hogy kivonszoljam.
- Annyi kutyát láttam, aki örül, ha víz közelébe kerül, de nekem pont két ilyen víziszonyost kellett kifognom. Nagyszerű! - magyaráztam főként magamnak, s közben megfogtam Rado nyakörvét és finoman húzva elindultunk kifelé. Nem kellett sok, talán másfél lépés, de úgy tűnt, mintha egy km-t gyalogoltunk volna, kemény dió egy lesokkolt négylábút kirángatni. Végül le is ültem mellé és onnan néztem a vizet, pontosabban Jacksont.
|
|
|
Paconak fel sem tűnt, hogy keresztül mászott rajtunk, vidáman úszkált tovább. Astridra mosolyogtam.
-Csak néhány kiló meg egy kicsit több centi.-nevettem fel. A lányt figyeltem, majd hagytam, hogy elengedje a kezem.
-Jól van, csak figyelek rád, már ez is baj?-néztem rá, majd figyeltem, ahogy hátrébb lépked. Amikor megállt, elmosolyodtam.-Látom.-Paco hirtelen megindult kifelé, és a két kutyához lépkedett, hátha bejönnek ők is a vízbe. Elsétált mellettük, majd visszafordult, és "véletlenül" a hátsójával belelökte Radot a vízbe. Elnevettem magam, főleg azon, hogy Paco, mint aki jól végezte dolgát elhaladt mellette, és úszott tovább.
|
|
|
Ismét felnevetett, s már nekem is jobban ment a mosolygás. Annyira beleillett a jelenetünk egy könyvbe vagy akár egy filmbe is. Aztán Paco belecsobogott a jelenetünkbe.
- Hé! - olyan volt, mintha egy elefánt fúrta volna át magát közöttünk, ösztönösen mozdultam hátrébb, szerencsére még itt sem volt drasztikus a vízszint, Jackson viszont utánam nyúlt és visszahúzott. Rado a partról ugatott, Scrooge idegesen toporogva visongott mellette.
- Pedig nem olyan nagy a különbség - néztem az egészből semmit fel nem fogó kutyára, aki vidáman evezett tovább.
- Szóval emlékszel - szólaltam meg, mikor tudatosult bennem, hogy már másodjára néz rám ilyen ijedten, mióta a vízben vagyunk, és nem is nagyon engedett el, bár ennek tulajdonképpen kifejezetten örültem.
- Nem fogok megfulladni, nyugi! Valamennyire megy a dolog csak... csak nem épp úgy csinálom, mint, ahogyan tanítják. De hatásos. - győzködtem a szemébe nézve. Eelengedtem a kezét, aztán óvatosan hátrébb léptem egyet, szépen kitapogattam a másodikat és így tovább úgy öt lépésig, akkor megálltam és széttártam a karom. - Látod?
|
|
|
-Simán.-nevettem fel, és mélyen a szemébe néztem. Nem tudtam levenni róla a szemem, egyszerűen nem ment. Hirtelen egy fekete villanást láttam, és már csak Paco fejét láttam köztem és Astrid között. Majd úgy döntött, hogy ő itt átmegy, de mivel nincs nagyon tisztába vele, hogy mekkora is ő és milyen erős, közben ellökte Astridot is. Gyorsan elhúztam Pacot, és kiemeltem a lányt a vízből.
-Minden rendben?-kérdeztem aggódva.-Paco nincs tisztába vele, hogy nem egy csivava.-mondtam mosolyogva, de még mindig árgus szemekkel figyeltem minden mozdulatát.
|
|
|
Ha abban a pillanatban fulladok vízbe, még azt is örömmel tettem volna, nagy, buta mosollyal, ami szinte ráégett az arcomra, amit Jackson simogatott. Könnyen zavarba lehet hozni, de általában még az elején kivágom magam a dologból, de most esélytelen lett volna, próbálkozni sem metem, nem is akartam.
Erre a csókra már reagáltam is, viszonoztam, ösztönösen, vagy ahogy a romantikus regények írják, szívből válaszoltam közelebb bújva hozzá. Mióta is várok erre? Úgy fél éve legalább biztosan, ha nem az első perctől kezdve, mióta elkezdtünk beszélgetni. Ha jól emlékszem a kutyás sportokról, de hogy miért éppen arról, az már nem rémlik, de megvan még, az összes üzenet. Azok villantak be a fejemben, nem tudom miért, és közben az is átsuhant gondolataim közt, mi lenne ha most így csettintenék és megállna az idő? Túl sok könyvet olvasok, túl sok nyálas, romantikus könyvet. Talán mert ilyen reménytelenül romantikus alkat vagyok.
- Te kinevettél? - Szólaltam meg némi levegőgyűjtögetés után, mert ma úgy tűnik csak úgy magától nem működött ez a funkcióm, muszáj voltam figyelni rá. A csókba belemosolyogtam, a végébe, ha egészen pontosak akarunk lenni, és utána is kitartóan ott virított az arcomon, mikor elhúzódtam tőle annyira, hogy felnézhessek rá.
|
|
|
Döbbenet ült ki Astrid arcára a csók után. Csak elmosolyodtam, és végigsimítottam az arcát. A szemébe néztem, és nem vettem le róla a tekintetem. Amikor megszólalt, halkan felnevettem, majd ismét magamhoz húztam, és megcsókoltam. Az egyik kezem még mindig a derekán volt, a másikat pedig felcsúsztattam a tarkójához. Szorosan magamhoz szorítottam. Paco közben körülöttünk élvezte a vizet.
|
|
|
Ha nem lett volna alattam biztos talaj, és nem fog elég határozottan, valószínűleg belefulladok a derékig érő vízbe, miközben a döbbenet, az ámulat, a zavartság és a fejemben keletkező káoszba süppedek. Megcsókolt! De... de miért?! Vagyis, tudom, hogy miért, csak nem jutott el olyan gyorsan az agyamig ez az indormáció, mint a tény, hogy az ajka az enyémet érintette. Reflexből megnyaltam a sajátom, ahogy elváltunk egymástól és gyaníthatóan arcomon is eléggé kifejezően ott volt minden, ami belül kavargott bennem. Megszólalni persze nem tudtam, ilyenkor le kell blokkolni, ez a szabály, legalábbis, ha valaki annyira váratlan dolgot csinál, mint most Jackson.
Nem bírtam és nem akartam róla levenni a tekintetem, két kezem mellkasán pihent és úgy éreztem, bár nem sülleydtem el, mégis megfulladok. Aztán rájöttem, hogy elfelejtettem levegőt venni, megint. Viszont köhögni nem szerettem volna, vagy fulladozni, mert akkor el kell húzódnom tőle, így amennyire csak tudtam lassan engedtem be újra tüdőmbe a levegőt, s ki onnan a használtat.
- Azt hiszem, én is. - Nyögtem ki végül, alig hallatszott valami a hangomból, de ilyen közelről azért a füléig eljutott, még ha Paco körülöttünk is pacsált. Kábultan néztem fel rá, nehezebb volt magamhoz térni, mint hittem. Hiába a belső ébresztgetés, ha kifelé nem hat.
|
|
|
Astridra vigyorogtam, majd hirtelen már csak azt érzékeltem, hogy vízcseppek érik el az arcomat. Csak néztem a lányt, és elmosolyodtam. Ellentámadásba lendültem, majd elkaptam a derekát, és magamhoz húztam. Elmosolyogtam, majd egy rövid csókot leheltem az ajkára.
-Ahogy mondtam, örülök hogy itt vagy.-kacsintottam rá.
|
|
|
Igen, egyre határozottabban örültem volna, ha tudok úszni, nem csak a kapálózós haladásban merült volna ki a tehetésem. Egy darabig egészen jó ütemben mélyült, aztán hirtelen éles váltás következett és, ami a csípőmig ért, az hirtelen az orrom piszkálta. Épp csak elmerültem, mikor Jackson megragadott. Hálásan pislogtam rá, egy pillanatig tényleg pánikba estem, de ő figyelt, mint mindig.
- A kezdeti sokk után egészen türhető - Válaszoltam ismét őszinte mosollyal, és kezem óvatosan épp csak a víz alá merített, majd hirtelen kiemeltem, a víz pedig amit tenyeremmel vezettem Jackson arcába csapódott, hacsak nem volt túl kiszámítható a tulajdonképpen át sem gondolt terv.
- Ezt nem hagyhattam ki, bocsi. - Magyaráztam ismét nevetve és egy-ét lépést arrébb léptem tőle, felkészülve, hátha előbújna a bosszúszomjas énje.
|
|
|
Egy pillanatig elmerültem a vízben, majd hátul megtámasztottam a kezem, és felültem. Vigyorogva néztem Astridra, majd ki a partra.
-Paconak nem kell kétszer mondani, hogy menjen be a vízbe.-nevettem fel, majd amikor a lány belemerült a vízbe, megfogtam a kezét, és óvatosan magam mellé rántottam. Rávigyorogtam, majd rákacsintottam.-Nem is olyan hideg ez a víz, nem?-majd elnevettem magam.
|
|
|
- Ha magadra ismertél és nem találod sértőnek akkor mindenképp - Válaszoltam a kérdésére, mielőtt megmártóztattam volna hófehér lábaim az elsőre jegesnek tűnő vízben. Aztán egész gyorsan kezdtem hozzászokni a hőmérséklet különbséghez, majd hirtelen felgyorsították mellettem ezt a folyamatot.
Jackson bejött utánam, ez idáig nem volt gáz, viszont, amikor Pacoval együtt csobbantak mellettem, a víz teljes egészében beterített, ott is, ahol eddig még nem próbáltam hűsítő módon alkalmazni. Persze nem haragudtam rájuk, nevettem én is, de nem mertem azonnal belemerülni, még vártam egy kicsit, hátha... Hm, nem is tudom, mire. Talán, hogy megtanuljak úszni rendesen, azt azért így hirtelen abban a helyzetben különösen díjaztam volna.
A kér hisztis ott ült a tó partján és minket nézett, akik remekül elvoltunk.
- Őket nem lehet bekönyörögni a vízbe, még a fürdetés előtt is órákig kergetem mindkettőt. - Szólaltam meg, ha Jacksonnak is feltűnt a két víziszonyos. Aztán végre átadtam magam a hideg víznek, ami már nem is tűnt annyira rossznak, ki gondolta, hogy a fröcskölésnek haszna is lehet?
|
|
|
A három kutya szanaszét nyalta a lányt, amin persze jót mosolyogtam. Aztán csak értetlen fejjel néztem, ahogy elindul a tó felé. Majd elmosolyodtam, és utána mentem.
-A tökfejek jelző alatt engem is értettél?-kérdeztem, majd a választ meg sem várva kibújtam a tornacipőmből, és bementem a vízbe. Rövidnadrág volt rajtam, így hát nyugodtan belemehettem. Kissé hideg volt a víz, de nem volt vészes. Paco örömmel vetette bele magát a vízben, nem figyelve arra, hogy ki áll előtte. Így hát, hátulról belémcsapódott, én pedig hatalmas csobbanással a vízben találtam magam. Megfogtam a fejem, és rázkódni kezdtem a röhögéstől.
|
|
|
Nem elég, hogy elestem, még Paco is rám vetette magát, erre persze a két kis féltékeny malacom is ugrott, és a hármas támadás ellen esélyem sem volt. Aztán az egyik lekerült rólam, a másikat, a legkisebbet én szereltem le, Rado pedig úgy döntött, túl sok volt a mozgás ebben a melegben és eldőlt mellettem.
- Köszi - fogadtam el a felém nyújtott kezet és talpra álltam. - Tiszta nyál vagyok! - Undor ült ki az arcomra, aztán ismét felnevettem. Már annyira hozzászoktam ehhez, hogy szinte észre sem vettem volna, ha már nem háromszoros dózis terít be a megszokott helyett.
- Gyertek tökfejek! - Scrooge-t pórázon vittem a tóhoz, Rado kicsit várt, aztán felült, majd meggondolta magát és visszadőlt. Szinte hallottam, ahogy puffan a földön. Mivel ő lemaradt így csak ketten mentünk, útközben kiléptem a balerinákéra emlékeztető tengerészkék-fehér csíkos cipőmből és beleléptem a tóba. Itt még nem volt mély, nagyjából térd alattig ért, és elég hideg volt ahhoz, hogy ne akarjak azonnal tovább menni. Rövidnadrágom lévén nem kellett feltűrnöm semmit.
- Gyere Scrooge! - szólongattam a gyáva kukaccá töpörödött kutyát, aki remegő lábakkal állt a tó szélén és nem mert bejönni. - Gyáva nyuszi vagy! - szóltam rá, aztán letettem a pórázt mellé, megeskettem, hogy ott marad és beljebb léptem. Mélyült, de nem vészesen. Előre hajoltam, a karomat mosogattam, meg az arcom, nyakam, ahol a puszikat kaptam. Csak nem fogok nyálasan Jacksonnal ücsörögni a parton!
- Annyira nem hideg, mint látszik - szóltam ki, hátha nem tűnök annyira bénának, mint amennyire annak éreztem magam.
|
|
|
Csak mosolyogva figyeltem, ahogy Pacot kényezteti. Elbambultam egy kicsit, és már csak arra figyeltem fel, ahogy Astrid lehuppant a földre. Egy pillanatra aggódva figyeltem, majd mikor nevetni kezdett, én is felnevettem. Ennél már csak az volt viccesebb, ahogy Paco fölé állt, és agyon nyalogatta a lányt.
-Paco nagyon csajozós.-nevettem fel, majd megfogtam a nyakörvét, és leszedtem róla. Mosolyogva nyújtottam a kezem a lány felé, hogy segítsek neki felállni.
|
|
|
- Öhm... Hát ugye az fix, hogy lányokkal, de nem tudom pontosan. Mivel csak a holmijukat láttam, abból pedig nehéz kikövetkeztetni ugye... - Eddig eszembe sem jutott, hogy mivel nagy fahába cuccoltam be nemrég, így az ott lévő enyhén kifejezve, kupi, másoktól származik, akikkel a hátralévő táboros napokat fogom töltelni, főként az estéket, gondolom.
- Szia Paco - leguggoltam a kutyához és az orra elég tartottam a kezem, hogy megszimatolja. Scrogge persze azonnal jött volna "megmenteni", de megtartottam a másik kezemmel, így csak kapálózott a combomon ágaskodva. Mikor úgy tűnt, ura vagyok a helyzetnek és nem fog senki senkit megenni, Paco fejét simogattam a fülénél, mert ugye köztudott, hogy azt nagyon csípik.
Scrooge hirtelen mozdult meg, meglökött, én pedig azon kaptam magam, hogy hátra lendültem és lehuppantam a földre. Először meglepődtem, aztán kitört belőlem a nevetés. Ennyire bénák is csak mi ketten lehetünk!
|
|
|
Elnevettem magam.
-Tudod már, kikkel leszel egy faházba?-kérdeztem rá. Hátha tudom, hogy kik azok. Paco felállt, és idejött hozzánk, majd leült Astriddal szemben, és őt szuggerálta. Valószínűleg simogatást várt a lánytól. Néha rám nézett, majd vissza Astridra. Felnyögött egyet, hogy valaki végre észrevegye, hogy simogatást vár, és hogy mennyire szenved. Elmosolyodtam, és megpaskoltam a fejét.
-Jó lesz már Paco.-mondtam neki vigyorogva.
|
|
|
Persze, hogy nem értette, mi bajom van, ez típikusan lányos dolog volt, még tőlem is, aki általában próbál kevésbé az lenni, mert ahonnan én jöttem ott eléggé vékonyka a határ a "nőies" és a "cafka" között. Ezt persze nem kötöttem Jackson orrára, ő úgy is ismer már, nagyjából.
- Ó, ha te gondoskodsz akkor teljesen meg vagyok nyugodva - Mosolyom kiszélesedett. Féltem az első találkozástól, meg attól, hogyan fog velem viselkedni, ha meglát, de kezdtem teljesen felengedni, miután ennyire... aranyosan viselkedik! Erre nincs jobb szó, aranyosan és kész!
|
|
|
-Valami baj van?-kérdeztem aggódva, és kíváncsian fürkésztem az arcát. Reméltem, hogy nem bántottam meg semmivel. Paco megunta a fürdőzést, kijött a vízből és elvonult az árnyékba. Astridra néztem, és figyelmesen hallgattam, hogy került ide. Amikor végzett, elmosolyodtam.
-Biztos jó lesz itt nektek. Én legalábbis gondoskodom róla, hogy jól érezd magad itt.-mondtam, és óvatosan kisöpörtem egy tincset az arcából.
|
|
|
- Nem hagyom, hogy néhány kg kifogjon rajtam - Nevettem fel, aztán újból elárasztott a zavartság, és felpislogtam Jacksonra, aki engem tartott.
- Én... Várj, összeszedem magam, egy pillanat. - Bármennyire nem akartam, muszáj volt ellépnem tőle, mert úgy iszonyú nehéz tiszta fejjel gondolkodni, ha valaki, aki totálisan összezavar, ott áll közvetlenül melletted, sőt, még hozzád is ér.
- Szóval - kezdtem bele újra. - Annyit beszéltél a központról, meg a kutyákról meg mindenről, hogy úgy döntöttem, szeretném megnézni. Persze anyáékról már beszéltem neked, teljesen kibuktak a dolgon, de, amint látod, mégis itt vagyok. - Így sem volt egyszerűbb, de határozottan jobban ment a dolog.
- Aztán majd kiderül, mennyire illünk ide - Tettem még hozzá, mert ebbe tulajdonképpen nem gondoltam bele rendesen, hogy mondjuk itt tanítani is fognak minket, meg nem egész napos lágblógatás lesz, meg hasonlók, de tulajdonképpen nem is érdekelt, jelen pillanatban még az első találkozás sokkhatása alatt álltam, de teljesen pozitív értelemben.
|
|
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
