|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.29. 20:31 - |
A Feneketlen-tó igazából nem is feneketlen, csak egy közönséges tó, amelynek ezt a nevet adták. Nyáron a vize jó meleg, kellemesen lehet benne fürödni embernek és kutyának egyaránt. A tó túlpartján lehet horgászni is, messzebb a fürdőzőktől. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
Nagyon zavarba volt Astrid, pedig nem volt oka rá. Amikor kissé dadogva beszélni kezdett, elnevettem magam.
-Nyugi, nincs semmi baj.-mondtam neki, és elmosolyodtam mélyen a szemébe nézve. Paco közben még mindig a vízben volt, néha-néha kinézve a partra, hátha valaki fenyegetést jelent. Meg persze, hogy valaki csatlakozik-e hozzá a vízbe. Hirtelen egy rántást éreztem, mert megindult Astrid kutyája. Elkaptam a derekát, habár nem rántotta meg nagyon a kutyája.
-Jól vagy?-kérdeztem azért rá.
|
|
|
- Akkor jó - Mondtam, pontosabban motyogtam, majd, ahogy közelebb jött és folytatta úgy indult be újra a szívem, ezerrel dübörgött, a fejem valószínűleg paradicsomra hasonlítóan vöröslött és egy kis hümmögésen kívül semmit sem tudtam kinyögni. Ennyi, ez nem volt benne a terveimben. Amúgy sem vagyok valami magabiztos típus, pláne nem szemtől szemben bárkivel, de Jackson... Á, sokkal édesebb, mint a képen! És ettől begőzöltem, kiakadtam, közben Scrooge rángatta a kezem, mert ment volna fürdeni vagy barátkozni vagy bárhova, Rado hangos horkolásba kezdett az árnyékban. Olyan volt, mint egy elfuserált tini-film, de én nem akartam olyan lenni, mint azok a nyálas, szerencsétlen lányok, akiket ilyesmikben látni. Én én akartam lenni... maradni, mindegy.
- Ó igen? Mármint... te is... öhm, aranyos vagy... igen - Meg kellett szólalnom, de azon kvíül, hogy kissé dadogtam és akadozva beszéltem összefüggsételen mondatot alkotva, semmi használhatót sem csináltam.
Paco ezzel szemben megoldott a helyzetet, vagy inkább megunta, hogy engem hallgasson, mert felugrott és úgy döntött, úszik egyet. Scrooge nem mérlegelve a helyzetet utána akart futni, majdnem eleresztettem a flexi pórázt annyira hirtelen ért a mozdulata. Egy "wááá"-ra hasonlító hang csúszott ki a számon a váratlan történéstől, de nem rántott el, nem engedtem el, csak meglepődtem és ha lehet tovább vörösödtem, főleg ha Jacksont is sikerült megrántanunk.
|
|
|
-Nem, nem foglak. Azt hiszem.-mondtam nevetve. Kissé ugyan fura volt, hogy így felbukkant, de azért örültem neki, hogy itt van. Közelebb léptem hozzá, és elmosolyodtam.
-Örülök, hogy itt vagy. Tényleg.-néztem a szemébe, és megfogtam a kezét.-Sokkal szebb vagy, mint a képeken.-mosolyogtam rá. Paco közben már az oldalára dőlt, és úgy figyelte a másik két kutyát. Nagyon melege volt, ezért egyszer csak felugrott, és berohant a tóba. Hátranéztem, és mosolyogva figyeltem, ahogyan a vízben úszkált.
|
|
|
- Hát... Ha azt mondom, hogy igen, akkor nem fogsz valami megszállott üldözőnek tekinteni ugye? - Ezt hajtogatták otthon Amyék, amikor elmondtam, mire készülök. Akkor lehurrogtam őket, mert elképesztő nagy ostobaságnak hangzott, Jackson nem olyan, aki ezt így elhinné, vagy ilyennek látna. Vagy mégis? Így szemtől szemben, kicsit bizonytalabb voltam a dologgal kapcsolatban. Elvégre csak úgy felbukkantam, nem is tudott róla, és nem csak egyszerűen, hanem a táborban. Tényleg örül nekem? Magamban tépelődtem, egyre bizonytalanabbnak éreztem magam. Scrooge mellettem ugrándozott, szeretett volna ismerkedni, Rado ellenben elterült a földön és szuszogott az árnyékban. Neki ennyi mozgás az utazás után pont elég volt. Ha valaki ránéz, nem gondolná, hogy mennyire ügyes, ha edzünk, és mennyi energia bújkál benne. Inkább egy lusta kutyát lát, pedig ez a látszat aztán tényleg csal... általában.
|
|
|
Amikor elhúzódott tőlem, rámosolyogtam. Bár képről is nagyon szép lány volt, élőben még gyönyörűbb. Szóval egy ideig csak néztem rá, majd a kérdésére Pacora néztem.
-Igen, ő az. Scrooge és Rado, ugye?-kérdeztem a kutyáira mutatva. Paco türelmesen hagyta magát megszagolni, majd ő is megszagolta őket. Nem volt valami játékos fajta, szóval az ismerkedés után visszaballagott hozzám, és leült. Elnevettem magamat a Meglepetés! felkiáltása miatt.
-Hát, meglepődtem.-mondtam szemébe nézve. Nem tudtam levenni róla a szemem.-Ide fogsz járni a suliba?-kérdeztem rá, mivel még mindig nem értettem, hogy került ide. De azért örültem neki.
|
|
|
Azért egy kis idő után leesett, hogy nem kellett volna ennyire letámadnom szegényt, így elhúzódtam tőle, de nem bírtam levenni róla a tekintetem. Élőben még helyesebb, mint a képen! Meg magasabb is...
Arcomról letörölhetetlen volt a széles mosolyom, annyira boldognak éreztem magam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Annyiszor végiggondoltam, hogyan is fogunk először találkozni, annyi féle lehetőséget gondoltam ki és most tényleg itt áll előttem.
- Ő ott Paco? - fordultam hátra. Az én két drágám épp barátkozott az új ismerőssel, akiről már egyébként meséltem is nekik, de élőben ugye nekik is új ismerős. Odamentem hozzájuk és megfogtam Scrooge pórázát, Radoról pedig lecsatoltam a sajátját.
- Gyere! - Szóltam rá a kisebbikre, aki szeretett volna tovább ismerkedni, de nem hagytam neki, ő ahhoz még túl pörgős. Rado óvatosan szagolgatta Pacot, aztán elindult utánunk.
- Öhm... - álltam meg ismét Jackson előtt
- Meglepetés! - tártam szét a karom nagy mosollyal. Addig eljutottam gondolatban is sokszor, hogy találkozunk, de azt sose kalkuláltam bele, hogy mit fogok mondani neki. Igazából azt gondoltam, majd jön magától, de most rám zuhant egy nagy adag zavartság és csak pislogtam meg mosolyogtam rá, s közben éreztem, mennyire zavarba jövök, lehet fokozni, az tuti.
|
|
|
Figyeltem ahogy felém szalad, majd a nyakamba ugrott. Először kissé lefagytam, de gyorsan megöleltem szorosan.
-Örülök hogy látlak, végre élőben is.-mondtam, és megpusziltam az arcát. Paco közben a kutyákat szaglászta. Jóba volt minden kutyával, egészen addig, amíg azok nem piszkálták. És akkor is csak ha parancsot kap rá. Ami jelenleg biztos nem fog megtörténni.
|
|
|
Ahogy közelebb lépdeltünk Jackson szemében láttam a felismerést. Innentől nem álltam meg,sőt felgyorsítottam és Rado meglepetten szedte a lábait. Mindketten annyira meglepődtek, hogy hova rohanok, még az se tűnt fel nekik, hogy elengedtem a pórázukat.
Jackson nyakába ugrottam és szorosan megöleltem.
- Úristen, de jó, végre! - Elragadtak az indulatok, na! Előfordul, ha hónapok óta azok kattogsz, hogyan találkozhátnál élőben is a nagy Ő-ddel, mert Jackson nekem az, ehhez kétség sem férhet, legalábbis az én részemről.
|
|
|
Amikor közelebbről megláttam a kutyákat, felismertem őket. A lánynak, akivel az interneten ismerkedtünk meg, pont ilyen kutyái vannak. Tudom, mert küldött róluk képet. A lányt is felismertem, amikor közelebb ért. Astrid. Először kissé megriadtam, majd örömmel közeledtem felé. Kedvesen tettem fel a kérdést, ami annyira izgatott.
-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem mosolyogva.
|
|
|
A napszemüveg szinte lecsúszott az orromról, amikor Rado megindult az egyik irányba, megrántotta a kezem, én pedig követtem a tekintetét és kiszúrtam a rottweilert, meg a mellette ülő srácot. A szívem akkorát dobbant, hogy szerintem tuti látványos volt, olyan rajzfilmbe illős. Reflexből a hajamhoz kaptam és kikaptam belőle a hajgumit. Anya szerint kövérít, ha összefogom, és ezt nem engedhettem meg magamnak. A napszemüveg fél arcom betrakarta, de azt hittem, meg fog lepődni. Tudja, hogy hogyan nézek ki, hiszen látta a képem... amit Amyvel lőttünk, mikor elmondtam neki Jacksont, talán... az arcmemóriája nem tökéletes, vagy van másik lány is, akinek pinchere meg a staffija van. Bármi lehet. Annyira elmerültem a bámulásba, hogy Scrooge majdnem elrántott. A flexi póráz megint hangosan kerregett, ahogy futni kezdett, hirtelen nyomtam rá a stop gomba, mire minden erejét beleadva megrántott. Nem hiszem, hogy finom falat lenne Paconak.
Nagy levegőt véve indultam el feléjük, direkt nem szólaltam meg, és igyekeztem nem is rohanni. Pedig legszívesebben futottam volna. Rado és Scrooge kiszúrták a kutyát, aki szinték őket, és ha nem lettek volna olyan határozott terveim, talán még meg is torpanok félúton, de így bevallom... kicsit figyelmetlen voltam.
|
|
|
Csak egy gyors sétára akartam elvinni Pacot, de végül inkább lementünk a tóhoz. Nem volt ott senki, úgyhogy elengedtem Pacot, én pedig leültem egy padra. Csak meredtem a távolba, néha-néha ránézve Pacora. Nagyon élveztem a vizet, úszkált néhány kört, majd kijött hozzám, és lefeküdt mellém. Hirtelen felállt, és minden izma megfeszült. Hátranéztem és egy lányt láttam a két kutyájával. Nem tudtam, hogy ki lehet, úgyhogy megfogtam Paco nyakörvét, és vártam, hogy közelebb érjenek.
|
|
|
Annyira izgatott voltam! Két nap késéssel érkeztem a táborba, ami a nénikémnek több telefonhívásába került, de segített és el is hozott. Scrooge össze-vissza ficánkolt a szállítóboxban, egy percre sem tette le a fenekét, Rado bezzeg kényelmesen elterült az ülés maradék részén és vígan végighorkolta az utat. Én nem beszéltem sokat, csak tulajdonképpen az első másodperctől az utolsóig, majd elköszöntünk és csomagjainkkal megálltunk a táborhely szélén. Nem tudom, minek örültem volna jobban: Ha az első, akit meglátok ő maga, vagy ha meglephetem még jobban. Minden esetre egy fiatal férfi jött elém, egy nagyon szép fehér kutyussal, akinek olyan csodálatosan kék szemei vannak, hogy az valami hihetetlen! Segített kihalászni a törpét a boxból, aztán a csomagjaimat is cipelte helyettem, mivel két kutyával amúgy is nehéz közlekedni, ugye. Miután a rövidke úton felvázolta a szabályokat, magamra hagyott, én pedig alig negyed órát töltöttem a holmik kicsomagolásával, aztán a két kutyát ismét pórázra csatolva kiléptünk a fahézból.
- Na, vajon merre lehet srácok? - Kérdeztem lepillantva rájuk, ők pedig várakozóan néztek vissza rám. Aztán random elindultunk, a flexi póráz villám sebességgel kipörgött, ahogy Scrooge kilőtt, de megtorpant, mikor elérte a végét. Rado a rövidebb pórázon mellettem döcögött. Hirtelen egy tó tűnt fel előttünk, azt hiszem Davide mesélt róla, hogy itt van a tábor mellett, de nem gondoltam, hogy ennyire közel. Körbenéztem, hátha látok, valakit, esetleg pont Őt...
|
|
|
Miután bemutatkozott, rögtön felismertem. Figyeltem, ahogy kihívja a vízből a kutyáját, Mephistot. Majd újra a férfira néztem. A túra hallatán új erőre kaptam, mivel imádtam a természetet, és a gyaloglás se volt ellenemre.
-Valószínűleg mi is megyünk majd. Bár lehet, hogy jobb lenne itt maradni. -mondtam nevetve a meglepetés hallatán.
-Szerintem még maradunk egy kicsit, aztán mi is megyünk vissza a táborba.-mondtam, majd leültem a padra. A kutyák közelebb jöttek, és ott heveredtek le. Pihenni kell a nagy kirándulás előtt. Nem sokat maradtunk még ott, miután elmentek. Mi is felálltunk, és visszaindultunk a táborba.
//Adam el, köszi a játékot ^^//
|
|
|
- Davide Magliocco, ő pedig ott Mephisto - Mutatkoztam be és kezetráztam a sráccal. Neki valószínűleg könnyebb dolga volt a nevekkel, kevesebb kiképző van, mint diák, mi többet szívunk ilyen téren... is.
Mephisto tovább maradt a vízben, mint a többiek, de őt is kihívtam. Nehezen szakadt el a tótól, de ha egyszer szólnak neki, akkor muszáj, ez a szabály, vagy valami olyasmi. Nevezzük inkább ösztönnek. Alig ért ki, máris megrázta magát, aztán szaladt tovább, s végül a maradék vizet mi kaptuk, mert ismét megrázta ázott bundáját.
- Igen, a víz még határozottan nem meleg - A ránk kerülő vízmennyiségből ezt nagyszerűen meg tudtam állapítani. Nem kellett csavarni a pólónkból, de ekkora mennyiségnek azért van egy hatása. Ahogy lenéztem a boldogan figyelő kutyára, tekintetem az órámra tévedt és egy pillanatra megemelkedett a szemöldököm. Felemeltem a kezem, hogy tényleg jól láttam-e, aztán Adamre néztem.
- Szerveznek állítólag valami túra félét úgy negyed óra múlva. Nem tudom, jössz-e, de azt ígérték, "nem fogunk unottan menetelni". Ez egy kicsit ijesztően hangzik. - Széles mosoly képződött az arcomon, ahogy belegondoltam, milyen elkerülési taktikákat találhattak ki az unalom ellen.
- Én megnézem, mik a tervek. - döntöttem hirtelen felindulásból. Igazából át sem gondoltam, jó-e nekünk, ha belevágunk egy ilyenbe, de hirtelen jobbat sem tudtam volna mondani, tehát megadtam magam a dolognak. Mephisto kék nyakörvére csatoltam a hozzá illő világoskék pórázt, ami meg sem feszült, mikor aztán elindultunk. Még megkérdeztem Adamet jön-e, akár túrázni akárcsak vissza a táborhoz, aztán vagy ketten vagy kis csapatkén többen indultunk vissza a faházakhoz.
|
//Köszi a játékot! :)// |
|
-Az élet egyik nagy kérdése.-mondtam halkan nevetve. Pippát figyeltem, ahogyan játszik a másik kutyával. Amikor már elfáradt, kijött a víztől, és belehempergett a homokba. A szép bundája tele lett mocsokkal és sárral. Majd idejött hozzám, és nekem dörgölőzött. Hát persze, miért is tenne másképp. Tiszta sár lett a lábam. De legjobban azt sajnáltam, hogy ha ezt a sarat nem mosom ki gyorsan a bundájából, nehéz dolgom lesz vele később. Lefeküdt a lábamhoz, Flash mellé, és úgy figyelte hol a másik kutyát, hol engem. Ekkor jutott eszembe, hogy még csak be sem mutatkoztam. Kezemet nyújtottam a férfi felé, kézfogás reményében.
-Még csak be sem mutatkoztam. Adam Smith. Ők pedig itt Flash és Pippa.-pillantottam a kutyákra. Majd a kérdésére válaszoltam.-Őőő...Hát nem tudom, szerintem nem lehet még olyan meleg. Nem melegítette fel még a nap annyira, hogy lehessen benne fürdeni.-gondolkodtam el.
|
|
|
- A kutyáknak van egy sokadik érzéke ehhez, de fogalmam sincs, mit gondolhatnak, ez nekik vagy nekünk miért jó. - Ez egy olyan kérdés, amikhez hasonlót több tucatot lehetne mondani, de egyikre sincs konrkét, tényekre alapozható magyarázat. Így leginkább betudjuk egy-egy merényletnek ellenünk, amit ők élveznek, mi kevésbé.
Visszatettem a zsebembe a labdát, már úgy sem fog kelleni valószínűleg.
- Szerinted hány fokos lehet a víz? - Kérdeztem meg hirtelen és csak úgy elindultam a tó felé. Nem volt határozott elképzelésem, bele fogok-e menni vagy sem, de átfutott az agyamon a gondolat, és nem hangzott olyan rosszul. Ha már úgy is összevizetek, ez a kis plusz nem számít. Kivéve, ha hideg, mert akkor mindenféle további vacilálás nélkül lemondok róla.
|
|
|
-Gyönyörű kutya.-ámultam el a kutyától. Ahogy Flash megrázta magát, tiszta víz lettem, és oldalra nézve felfedeztem, hogy a kiképző is.
-Szerintem Flash direkt csinálja ezt. Mármint, hogy direkt az ember közvetlen közelében rázza meg magát. Ez főleg sárdagonyázás után felemelő érzés.-nevettem fel. Pippa jól érezte magát a másik kutyával. Bár az is jól bírta, hogy a szeleburdi kamasz a fülén lóg, és a lábaihoz kapdos. A másik kutya igen érdekes hangot adott ki, amin muszáj volt elnevetnem magam. A huskyk többsége nem ugat, hanem inkább vonyító hangot ad ki, ezt mutatta be ő is.
|
|
|
Mi lenne velünk, ha nem rohant volna ki valamelyik kutya a vízből és nem rázza meg magát közvetlenül mellettük? Azt hittem, Mephisto fogja letudni ezt először, de beelőzték. Ha észrevette volna, valószínűleg felháborodva ront ki és mutatja be, hogyan lehet ezt profin csinálni, úgy, hogy mindenkiből csöpögjön utána a víz. De ő ehelyett ugrált a vízben, kiúszott, aztán épp csak partot ért a lába, máris fordult meg és ugrott vissza. Órákig elnéztem volna a bohóckodását, meg persze hallgattam volna, mert ahogy rohant vissza, kinyílt a nagy szája és valamit megint dumált azon a hangon, amitől a legtöbb embert a nevetőgörcs kerülgeti. Ritkán hallom ugatni, talán tízszer ha sikerült neki normálisan produkálni, helyette beszél, vagy valami arra hasonlító dolgot csinál.
- Azt hiszem, őt nem kell bemutatnom, elintézi saját maga. - Nem volt túl sok husky az akadémián, főleg a kiképzők mellett, de ha nem is onnan jegyzik meg, akkor a színéről. Tényleg hófehér huskyval találkozni, akinek még a szeme is kék, elég ritka látványosság. Bár nem pont emiatt válaszottam anno épp őt, de ettől még tudom, hogy különleges.
|
|
|
-Igyekszünk minél többet tanulni. Flash már egészen ügyes, de Pippának még sokat kell tanulnia. Flash meg nyilván követi.-mondtam. A kutyák láthatóan jól szórakoztak, csatlakozott hozzájuk az idegen kutya is, aki nem mellesleg gyönyörű volt. Nem sokkal később Flash megunta a játékot, és inkább kijött a vízből. Megrázta magát, persze közvetlenül mellettem, nehogy száraz maradjak. A tanár kezében lévő labdára összpontosított, de túl lusta volt ahhoz, hogy odamenjen, így hát lefeküdt mellém a fűbe. Pippa még bent maradt játszani a másik kutyával.
|
|
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
