|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.30. 18:43 - |
A túra útvonala Az ösvény fákkal van szegélyezve. Ha valaki nem figyeli a jelzéseket, könnyen eltéved a sűrű erdőben. De jókat lehet kirándulni a fák közt. Vadállatok nem nagyon találhatók, esetleg őz, vaddisznó, nyúl lehet. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
Thomas hangjára felkaptam a fejem és meglepetten néztem rá. Nem gondoltam volna, hogy össze futunk, azt hittem, hogy nem is jön már erre a túrára, szóval egyből megörültem neki, örömöm nem volt tartalmas, hiszen eszembe jutott az, amit Adammal beszéltünk.-Mi mi?-kérdeztem vissza értetlenül, nem tudtam rá jönni, hogy mi baja lehet.-Amúgy neked is szia Thomas.-pislogtam fel rá.-Gyere ülj le, amúgy... majd szeretnék veled valamiről beszélni.-magyaráztam és figyeltem az arcát, issé idegesnek tűnt.
|
|
|
Miután éjfélkor sikerült elaludnom, egész jól aludtam. Csak egy baj volt, hogy fel kellett kelni. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból. Magamra kaptam egy pólót és egy rövidnadrágot. Mivel túrázni mentünk, sportcipőt vettem fel. Már vártam, hogy találkozzak Renával, de kissé késve érkeztem, és már csak leghátulra tudtam beállni. Hiába kerestem a szememmel, nem láttam a lányt. Így hát örültem, mikor megálltunk pihenni, legalább megkereshettem. A csoport eleje már el volt kényelmesedve, mire mi, hátsók odaértünk. Körbenéztem, szememmel kerestem Renát. Aztán hirtelen, valahogy a szemem sarkából észrevettem, ahogyan az említett lány Adamot ölelgeti. Kissé ledöbbentem rajta, majd odamentem, és hol Renára, hol Adamre néztem.
-Ez most mi?-kérdésemet leginkább Renának szántam. Mérges voltam, de egyelőre higgadt maradtam.
|
|
|
Halkan felnevetve csóváltam meg a fejemet.-Oké meggyőztél, de attól még nekem fura, tudod eléggé sokszor volt, hogy azon tűnődtünk, hogy vajon mi jár a fejetekben és mikor magatok között vagytok, akkor miről beszélhettek.-mondtam nyújtózkodva.
-Nem, tényleg nem.-értettem egyet, de ennek ellenére nem sikerült meggyőznie.-Jójó-tettem fel a kezem védekzőleg.-értem én, de össze zavarsz, először közlöd, hogy nem jó ötlet, most meg itt etetsz a dumával.-csóváltam meg a fejemet.-Na demindegy, megkeresem és leülünk beszélgetni, mellesleg azért, mert nem vagyok akkora szám, hoy egy Thomas féle eldobja a csajozós életét miattam.-magyaráztam, majd átölelem a fiút.-Azért köszi, hogy próbálsz segíteni, jó barát vagy.-motyogtam.
|
|
|
-Igen, nagy lehetőségeket rejt magában ez a suli.-vallottam be. Örültem, hogy ide járhatok, nyilván. Életem legjobb döntése volt bejelentkeznem.
-Mindent meg kell beszélni, nem? És ki mondta, hogy nem egy jó nőt szedett fel a haver?-nevettem el magam. -Hát akkor meg? Mi sem tudjuk, csak nagyvonalakba, hogy ti miről beszéltek.-mondtam mosolyogva.
-Nem tudhatod.-gondolkodtam optimistán.-És miért ne lehetnél te az, aki miatt gyökeresen megváltozik?!-nem szeretem, ha valaki ennyire pesszimista és önbizalomhiányos, főleg, ha egy szép lányról van szó.-Remélem komolyan gondolta a dolgokat. Ha átbeszélitek a dolgokat, biztos jobb lesz.-tanácsoltam neki.
|
|
|
-Igen, az ix igaz. Nem lehet túl jó, ha ilyen sokáig távol kell maradni az embernek a családjától, de ez a hely mindenki számára nagy lehetőség.-mondtam halovány mosollyal, emlékszem, hogy én is mennyire örültem, hogy ide jöhettem.
-Jogos, de akkor is.-nevettem fel.-Azt hittem a fiúk ilyesmirl, csak akkor beszélnek, ha egy srác a haveri körükből valami jó nőt szedett fel.-mondtam elgondolkodva.-Igen, az van.-mondtam szórakozottan letelepedve mellé a fűbe. Kicsit ajnáltam, hogy Stella em lehetett itt, biztos tetszett volna neki ez a hely.
-Senki se változik meg egycsapásra.-mondtam elkínzott teintettel és fájdalmas arccal.-Nyilván nem én leszek az, aki miatt gyökeresen megváltozik. Én hiszek abban, hogy mindenki megjavulhat, de nem egy cettintésra.-mormoltam.-Remek.-mondtam megremegve. Idegesen birizgáltam a hajam, nem akartam kifakadni, legalábbis nem itt és most.-Erről nem lehet mit beszélni... de megpróbálom ígértem meg.
|
|
|
-Legalább haza tudsz menni. Van aki még messzebről jött, mint te.-mondtam. Közben egy kisebb tisztásra értünk, ahol egy kis pihenőt jelentettek be. Leültem a fűbe, remélve, hogy Rena követi a példámat. Így folytattam a beszélgetést.
-Igen, ráhajtani. Nekünk is kell téma.-mondtam vigyorogva. Elővettem a hátizsákomból a vizemet, és kortyoltam belőle egyet, majd eltettem. Újra Renára néztem.-Arról beszélünk, amiről akarunk, nem? Szólás szabadság van.-mondtam, és elnevettem magam. Furán hangozhat, hogy a fiúk erről beszélgetnek.
-Nem mondom biztosan. Lehet, hogy most az egyszer hosszú távra tervez, csak arra kérlek, ne bízd el magad vele kapcsolatban. A kollégiumban is egy szobában vagyok vele, és látom, hány lányt visz fel a szobába. És nem beszélgetni.-mondtam. Kissé rosszul éreztem magam, hogy elszomorítottam Renát. De jobb, ha figyelmeztetem, mielőtt összetöri a szívét Thomas.-De ezt beszéld meg vele.-tanácsoltam neki.
|
|
|
-Hmm az nem rossz. Én is szívesen haza mennék, de túl messze lakunk, szóval egy hétre ugrok csak haza, aztán már jövök is vissz, hogy fel tudjak készülni a következő évre.-magyaráztam.
-Rá hajtani?-kérdeztem kikerekedett szemekkel. Szóval az volt tegnap este a téma, hogy rám már nem vetheti rám magát bárki? Milyen megnyugató... Sose értettem a fiúkat és volt egy lyan sejtésem, hogy soha nem is fogom tudni megérteni őket, na de mindegy is. Inkább nem is agylok rajta, mert csak saját magamat akasztom ki.
-Végülis.-vontam vállat nevetve.-De ilyen témában? Na nem mintha a lányok másképpen csinálnák, mondjuk én nem, de a többség az igen.-mondtam elhúzvaa számat.
Össze ráncolt szemöldökkel meredtem rá, mivel csak nehezen állt össze, hogy mit is szeretne ezzel mondani.-Szóval úgy gondolod, hogy csak alkalmi barátnő lennék, egy a sok közül, akit kihasználhat?-kérdeztem elfulló hangon. Kissé megrémített a gondolt, már közel se éreztem magam olyan fényesen, mint nem rég, kissé hányingerem is lett, forgott velem a világ. Hzudnék, ha mondanám, hogy nem hittem Adamnek, nyilván ő jobban ismeri és nem tudhatom, hogy komolyan gondolja-e a dolgokat Thomas, mivel tapasztalatom egyenlő a nullával.
|
|
|
-Valószínűleg hazautazom, legalábbis egy hónapra mindenképp. Tavaly nem voltam otthon nyáron, és azóta se, a rokonok meg látni akarnak.-mondtam elgondolkodva.-És te?-kérdeztem rá.
Elbambultam a tájon, és csak akkor fordítottam vissza a fejem, mikor Rena beszélni kezdett.
-Nem vagyunk mi pletykásak azért annyira, mint ti. Csak megbeszéljük, hogy melyik csajra lehet még ráhajtani.-mondtam mosolyogva.-Meg azért mi is pletykálkodhatunk egy kicsit, nem?-nevettem el magam. Amikor Thomasról kérdezett, abbahagytam a nevetést.- Félre ne érts, örülök hogy boldog vagy, de pont Thomassal? Nem a komoly kapcsolatok embere, hogy úgy mondjam.-magyaráztam neki, és reméltem, hogy megérti, mit akarok ezzel mondani.
|
|
|
-Legalább nem csak én vagyok így ezzel, kicsit megnyugtató.-mondtam, majd elgondolkodtam egy kicsit.-Amúgy te maradsz itt nyáron, vagy mész haza?-+kérdeztem kíváncsian. Érdekelt, mivel jó lett volna pár közös program, már csak Stella miatt is, mivel igen csak jól elvoltak a múltkor is Flash-el.
-Az biztos isten.-mondtam lemondó kis mosllyal csóválva meg a fejem. Igaza volt,, a lehető legkülönfélébb módokat ismerék a kutyáink, hogy hogyan csesszenek ki velünk, persze nem mind volt szándékos, de attól még szépen megdolgoztattak bennünket.
-Ahh értem...-morgmogtam az orrom alatt, Pletykás népség.-Még is mi olyan érdekes abban, hogy bezélgettünk? Vagy a fiúk folyton ilyenekről sutyorognak? Még a végén kiderült, hogy pletykásabbak vagytok.-mondtam magasba szaladó szemöldökkel.-De miért? Oké, értem én hogy tanács meg minden, de legalább magyarázd meg.-mondtam, mivel nem értettem az egész helyzetet.
|
|
|
-Semmi baj. Nekem is sok dolgom volt mostanság.-hárítottam el bocsánatkérését. Tényleg rengeteg dolgom volt az elmúlt néhány hónapban. A kutyákra se jutott elég időm, de azért mindennap sikerült lefárasztani őket. Végre itt a nyári szünet, sokkal több időm lesz kutyázni.
-Ezek a kis mocskok tudják hogy kell kicseszni velünk.-mondtam nevetve. Ezután rátért a Thomasos dolgokra. Egészen belepirult a dologba.
-Egy faházba vagyok vele. De nem tőle tudtam meg. Egy barátom látott titeket beszélgetni.-válaszoltam kérdésére. Thomas este csak bejött, lezuhanyzott, és lefeküdt aludni. Nem is szólt nagyon hozzánk. Viszont el kell mondanom valamit Renának, amit talán ő sem tudott Thomasról.-Azt ajánlom, ne nagyon habarodj bele ebbe a srácba. Csak egy jó tanács, vagy megfogadod, vagy sem.-vontam meg vállamat, és inkább a környezetre figyeltem.
|
|
|
-De jóó.-mosolyogtam.-Biztos nagyon aranyos és szép lehet. Várom már, hogy láthassam és bocsi, hogy nem keestelek, de sok dolgom volt az elmúlt időszkban.-sóhajtottam fel bocsánat kérően.-De örülök, hogy tényleg meg lett, mennyire jönne ki az apucival?-kérdeztem kuncogva. Nehéz volt Flasht apának elképzelni, de hát az volt.
-Köszi, átadom neki-mosolyodtam el szórakozottan.-Ahh értem, engem is megszivatott már párszor hasonlóval Stella, pl a fürdés utáni sarazás.-mondtam elhúzva a számat.-Háromnegyedórán át pucoltam ki a sarat a bundájából, nem volt túl kellemes.
A kérdésén döbbenten néztem rá, majd fülig vörösödtem.-Mégis honnan tudsz te ilyeneket? Egyáltalán ki mondta?-kérdeztem vissz zavart pillantásokkal éregetve a cipőm orrát, mivel most azegész érdekesnek tűnt.-Amúgy én se tudom pontosan mi ez az egész. Azt hiszem együtt vagyunk, vagy legalábbis leszünk.-mormoltam rák vörös fejjel.-Igazából, csak annyi történt, hogy megcsókolt és hát izéé..-makogtam egyre inkább zavaromban.
|
|
|
-Én is örülök.-mondtam, és mosolyogva hallgattam végig a kérdésáradatot.-Én jól vagyok, nem történt nagyon semmi különös velem. És igen, megvan az új kutya Pippa, és olyan szép mint a képeken. És igen, láthatod.-válaszoltam kitartóan a kérdéseire, egy halk nevetés kíséretében. Majd Stelláról kezdett el beszélni.-Jobbulást neki. Az enyéim megmártóztak a tóban, és voltak olyan ügyesek, hogy vizes bundával belefeküdtek a homokba. Megfürdettem őket, és hagyom őket száradni a kennelbe.-magyaráztam meg, hogy miért is nincsenek velem. Majd a kérdésére vállat vontam.-Nem tudom. Remélem, nem tévedünk el.-mondtam nevetve. Majd inkább én érdeklődtem felőle.-De inkább mesélj te. Hallottam, hogy te meg Thomas... szóval, mi is van köztetek?-kérdeztem rá egyből a lényegre. Egy szobában vagyunk Thomassal, úgyhogy hallok dolgokat.
|
|
|
Meglepetten néztem fel, mikor valaki leszólított, de szinte azonnal széles mosollyal az arcomon üdvözöltem Adam-et.-Szia, tényleg nem motanába volt, de örüök, hogy össze futottunk.-mondtam lelesen.-Mizujs feléd?Meg van az új kutyus? Olyan szép, mint a képen volt?Majd ugye láthatom?-ostromoltam meg a kérdéseimmel lekesen. Igazán örültem annak, hogy össze futottunk, mivel tényleg nem mostanában akadt lehetőségünk beszélgetni.-Reggel nem volt jól és inkább a kennelben hagytam, hogy kipihenje magát.-válaszoltam.-Na és veled mi a helyzet?Ahogy elnézem hozzám hasonlóan, te is kutyátlanul érkeztél.-kuncogtam, miközben én is megindulta.-Vajon hova vezetnek?-kérdeztem hangosan, bár választ nem is nagyon vártam a kérdésemre.
|
|
|
Miután visszaértünk a tópartról, gyorsan megfürdettem a kutyákat, majd kiraktam száradni őket a kennelbe. Úgy döntöttem, hogy nem hozom őket magammal a túrára. Amikor gyülekeztünk a túrához, észrevettem Renát. Úgy gondoltam, hogy csatlakozok hozzá a túra erejéig, főleg, hogy beszélni akartam vele. Mosolyogva mentem oda hozzá.
-Szia Rena! Rég láttalak.-mondtam neki vidáman. Észrevettem, hogy nincs vele a kutyája, Stella.-Stella hogy-hogy nincs itt?-kérdeztem rá. Időközben elindultunk az ösvényen. Bementünk a fák közé. Nem tudtam merre tartunk, mivel azt nem árulták el a tanárok. Így hát izgatott voltam, hogy hová is megyünk.
|
|
|
Nem sok kedvem volt ma reggel felkelni, mivel egyrészt egész jól aludtam és remek álmom volt, másrészt pedig, mert túrázni kellett indulni, amihhez rettentő lusta voltam, de aztán felkászálódva ágyamból felöltöztem és vigyorgó képpel indultam meg. Stellát ezútal nem vittem magammal, mivel tegnap valamit benyelt és ma kicsit gyengélkedett, persze nem volt vészes, de nem szerettem volna kockáztatni inkább. Mivel azért kissé aggódtam miatt Thomassal igyekeztem elterelni a gondolataimat, ami meglepő módon egyáltalán nem eset nehezere.
|
|
A túra útvonala Az ösvény fákkal van szegélyezve. Ha valaki nem figyeli a jelzéseket, könnyen eltéved a sűrű erdőben. De jókat lehet kirándulni a fák közt. Vadállatok nem nagyon találhatók, esetleg őz, vaddisznó, nyúl lehet. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
