|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.30. 18:43 - |
A túra útvonala Az ösvény fákkal van szegélyezve. Ha valaki nem figyeli a jelzéseket, könnyen eltéved a sűrű erdőben. De jókat lehet kirándulni a fák közt. Vadállatok nem nagyon találhatók, esetleg őz, vaddisznó, nyúl lehet. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
Belemosolyogtam a csókba, mikor nagy levegőt vett. Nem akartam erőltetni semmit, szóval egy pillanatra megszakítottam a csókot, és komoly tekintettel néztem rá.
-Biztos szeretnéd?-kérdeztem azért rá, és elmosolyodtam. Kezemet végighúztam az oldalán, hosszan megcsókolva. Nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát, úgyhogy jobbnak láttam megkérdezni, hogy biztos-e a dolgában. Jólesően sóhajtottam egyet, mikor kezével a hátamat kezdte cirógatni.
Hirtelen rezegni kezdett a telefonom az ágy melletti éjjeliszekrényen, de nem törődve vele csókoltam tovább Renát.
|
|
Mikor vállba boxolt elmosolyodtam.
-Értettem.-tettem fel védekezően a kezem, és felnevettem. Majd bólintottam egyet arra a kérésére, hogy mutassam meg neki a kutyákat, ha visszaértünk.
-Mindenképpen.-mosolyogtam rá.-Ők nem bántanak senkit, szóval nekik teljesen mindegy. De nyilván előzzük meg az esetleges bajt.-értettem egyet vele. Jobb nem kísérteni a bajt.
-Én már régóta állatorvos akarok lenni, szóval eléggé neki estem a biosznak és a kémiának, muszáj.-vontam meg a vállam.
|
|
|
Nagy levegőt vettem, mikor megemelt, kb úgy mint aki úszni készül, de a csókot semmi pénzért nem szakítottam volna meg, inkább hozzá tapadva Thomas felső testéhez engedtem, hogy az ágyig vigyen, majd eldöntsön rajta. Még az életben nem engedtem meg senkinek ennyi mindent, mint neki, de hajtott a naiv kíváncsiság, különben is úgy ítéltem meg, hogy ha be akarom bejezni, akkor nem fogja erőltetni, szóval nyugodt szívvel engedtem neki, miközben viszonozva a csókot meztelen hátát cirógattam kezemmel.
|
|
-Mert az vagy és kész, ne vitatkozz velem.-nevette el magát, majd vállon boxolta a fiőt.-Ha vissza értünk meg kell mutatnod a kutyáidat, kíváncsi vagyok rájuk, de Macit nem viszem, mert nem szívleli a többi kutyát, vagyis hát. Igazából ez nála kedv függő, de nem szeretek kockáztatni, bár a tieid nyilván kissebbek, szóval nem hinném, hogy baj lenne, de azért még se szvesen ereszteném őket össze ilyen hirtelen.-magyarázta tarkóját vakargatva.-Az se rossz én még egyáltalán nem tudom, hogy mi akarok lenni, de állat orvos biztosan nem. Azt nem nekem találták ki, szóóval mondhatni nagy szarban vagyok, hisz nem maradt sok időm a döntésig.-fintorodott el.-Hát ja, ebből a szempontból mákotok van.-vigyorgott jó kedvűen.-Na de mindey is.
|
|
|
Felhúztam a szemöldököm Rena kijelentésén. Majd elmosolyodtam, és a csók közben a két kezem a derekáról egészen a combjáig csúszott le. Felemeltem, és magamhoz húztam. Stabilan tartottam, közben hevesen csókoltam, majd megszakítva azt apró puszikat nyomtam ajkától egészen a nyakáig. Célirányosan elindultam az ágy felé, majd odaérve óvatosan letettem Renát, rádőlve, és ajkamat az övéhez tapasztottam, közben pedig az oldalát simogattam.
|
|
-Mért lennék izé?-nevettem fel. Még messze voltunk a tábortól, mivel elég lassan haladtunk, de igazából ráértem, és valószínűleg Thomas is ott van a táborhelyen, szóval nem akartam egyenlőre találkozni vele. Liára néztem, és hallgattam, ahogyan a terveiről mesél.
-Nekem az állatorvosi egyetem van a terveimbe. Aztán vagy összejön, vagy nem.-vontam meg a vállamat.
-Ezen gondolkodtam én is.-nevettem fel, ahogyan mazochistának állította a macskákat. Még az is lehet, hogy igaza van. Majd végighallgattam amit mesélt, és elhúztam a számat.-Minket nem nagyon piszkáltak még vele. Bár nem is olyan nagyon ijesztő kutyák.-mosolyodtam el.
|
|
|
Csendben hallgattam, ahogy Thomas neki áll magyarázkodni, miközben kedvesen elmosolyodva mesimogattam az arcát.-Nem tartozol magyarázattal, de örülök, hogy elmondtad és hidd el, majd én gondoskodom róla, hogy mással vezesd le a feszkót.-mondtam sunyi kis vigyorral, mielőtt még megcsókoltam volna. Érezhetően nem akart egy hamar véget vetni ennek a csóknak, szóval megadóan sóhajtva átkaroltam a nyakát és ismételten puha hajába túrtam. Nem zavart különösebben az se, hogy mind a ketten kissé elul voltunk öltözve. Én csak egy polóban ő meg alsóban, legalább így egál.
|
|
-De izé vagy...-röhögött fel,-De valószínüleg te lennél.-bólintottam, majd vigyorogva megcsóváltam a fejemet és inkább az utat figyeltem. Miközben beszélgettünk lassult tempónk, szóval még volt hova sétálnunk bőven, na mindegy, én személy szerint rá értem, max a többiek néznek nagyt vissza felé, hogy mi még mindíg itt baktatunk csak.-Jó neked.... én se tudom, de fix hogy vissza kell mennem ausztráliába.-sóhajtottam fel keletlenül.-20 éves koromig ott fogok dekkolni, aztán, hogy onna hova tovább....-vontam vállat.
-Lehet... szerintem a macskások titokba mazok, azért vannak úgy oda ettől.-feleltem elgondolkodva. Igazából annyira nem foglalkoztatta ez a kérdés, így hamar másra terelte figyelmét.-Tudom, de kérdőre vonnának minden egyes alkalommal, hogy akkor miért nem stb. Az egyik ismerősöm már járt így és képzelem mennyire elege lehetett, mellesleg tényleg nem tűnik ennyinek, de 5 éves lesz lassan. Igazából jövő februárban, de részlet kérdés. Gyorsan telik az idő.
|
|
|
-Egyszerűen tudom, és kész.-vontam meg a vállamat, és élveztem, ahogy beletúr a hajamba a csók közben. Elmosolyodtam, mikor válaszolt a kérdésemre.-Akkor jó.-majd figyeltem, ahogy átöltözik.
Szerencsétlenségemre észrevette, hogy kirántottam a cigisdobozom, hiába igyekeztem minél gyorsabban eltüntetni. Kérdésére csak sóhajtottam egyet, és idegesen a hajamba túrtam.
-Nem..vagyis nyilván cigizem, különben miért is lenne nálam..-zavarosan magyaráztam, majd vettem egy nagy levegőt, és elmondtam mi a helyzet.-Ritkán cigizek, csak ha nagyon felhúznak, legfőképpen anyám. Akkor azért jól esik elszívni egy szálat.-könnyebb volt megmagyarázni, mint gondoltam. A csókjába belemosolyogtam, és derekánál fogva magamhoz húztam. Nem akartam megszakítani ezt a csókot.
|
|
-Még lehet, hogy én lennék a legjobb tanuló.-nevettem fel, mivel ezt el sem tudtam képzelni. Jól tanulok, meg minden, de nem az én műfajom a pszichológia. Mikor beszélni kezdett Lia, odapillantottam.-Nekem még két év. Hogy aztán mihez kezdek, még nem tudom.-vontam meg a vállam.
-Biztos azt élvezik, hogy a macska ugráltatja őket.-mosolyodtam el. Még lehet, hogy igazam is van. Tessék, én vagyok a legjobb pszichológus! Figyeltem a lányt, ahogy beszél.
-Amíg nem harap meg senkit, csak mondod, azért nem nyilváníthatják veszélyesnek. És csak veszélyesnek nyilvánított kutyára kötelező a szájkosár.-mondtam felé fordulva.-Azt hittem, még csak 3 év körül van. Nem sok tibetit láttam még eddig, szóval nem nagyon tudom.-néztem rá mosolyogva.
|
|
|
-Hmm, ezt jó hallani, de honnan tudod, hogy én nem ilyen vagyok?-kérdeztem kirívóan magasba szaladó szemöldökkel, mikozben folyton ott virított fejemen a boldog mosoly. Hozzá bújtam a fiúhoz, mikor magához húzott és hajába túrva viszonoztam a csókot. Sajnáltam mikor végül megszakította, de csak vigyorogva bólintott egyet.-Igen, tudom Thomas.-feleltem és át is öltöztem. A kijelentését hangos nevetésem követte.-Köszi, de maradok a saját cuccaimnál, ha lehet.-mondta és figyeltem, ahogy neki áll kipakolni magának. Magasba szaladó szemöldökkel vettem észre a dobozt, amit váéletlenül kirántott, majd nagy hévvel igyekezett eltűtetni a szemem elől.-Cigizel?-kérdeztem oda lépve hozzá, majd felpillantva rá. -Félre ne értsd, nincs vele semmi bajom, csak meglepett.-mondtam nagyokat pislantva.-Inkább hagyjuk is a te dolgod.-mosolyodotam el és inkább loptam egy sókot tőle.
|
|
-Na látod az könnyen elő fordulhat.-kuncogott.-De amúgy nem annyira bonyolult és nem tűnsz olyan hülyének, hogy legalább a kis részét ne értsd annak, amit ott mondanak.-mondtam félre billentett fejjel, mivel tényle nemnéztem volna ki belőle ilyen mértékű értetlenséget. Meglehetősen értelmes srácnak találtam.-Ahh basszus utolsó évem.... olyan fura.-sóhajtott fel.-Kettőt pislogok és már itt se leszek.-húzta el a száját. Igaz nem passzolt ide mondani valója, de most csak úgy eszébe jutott.-Tisztára vén lettem.-fintorodott el.
-Na látod ez az amit én se nagyon értek. A macskákat alig lehet megtanítani valmire, van amelyik felnőtt korára egyáltalán nem hajlandó játszani, de akkor meg miért is jó ez?-értetlenkedett lemondóan.
-Lehet.-röhögött fel.-Ez nem rossz ötlet, de nem akarok szájkosarat rakatni rá, mert egy ekkora kutyára már akkor kéne.-csóválta meg a fejét.-Hamarosan öt éves vénség lesz.-mosolyodott el.-Félidőnél jár--húzta el a száját, mivel a nagy testű kutyák átlagosan 10 évet húznak ki, bár van akik sokkal többet is, de ő inkább a rosszabbra készült, nehogy pofára essen.
|
|
|
-Valószínűleg annyit értenék, hogy Jó napot kívánok! meg hogy Viszont látásra!.-nevettem fel, mivel tényleg ennyit értenék az órából. Egy pillanatra a semmibe bámultam, majd mikor megszólalt, odakaptam a fejem.-Nem, semmi bajom, tényleg.-nyugtattam meg. Teljesen jól éreztem magam, hál' istennek nem ütött akkorát Thomas, hogy valami nagy bajom lenne.
-Nem értem, hogy lehet annyira isteníteni egy állatot, ami semmit sem csinál, csak heverészik egész nap, meg zabál.-mosolyodtam el. Nem volt különösebb bajom a macskásokkal, volt néhány barátom, akik inkább macskásak voltak, mint kutyások. De valahogy nincs meg az a közös hang, mint mikor két kutyás beszélget.
-Akkor még lehet, hogy te vagy rosszabb helyzetben.-vigyorodtam el.-Én mindig mondom annak, aki simogatni akarja őket, hogy harapnak.-nevettem fel. Tényleg így szokott történni, általában nem akarják megsimogatni már őket, miután meghallják a figyelmeztetésem.
-Rossz is ebbe belegondolni.-mondtam szomorkásan.-Mennyi idős amúgy Maci?-kérdeztem rá.
|
|
Elmosolyodtam, és csak figyeltem Renát. Majd gyorsan felhúztam az alsógatyát, és közelebb léptem hozzá.
-Örülök, hogy tegnap veled találkoztam, és nem egy idiótával, akire kár lenne fecsérelni az időt.-mondtam, majd kezemet a derekára csúsztattam, és magamhoz húzva hosszan megcsókoltam.-Ugye tudod, hogy komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, hogy szeretlek?-mosolyodtam el. Reméltem, hogy tudja, nem dobálózok csak úgy ezzel a szóval. Majd elengedtem, hagy öltözzön át. Figyeltem, ahogy leveszi a felsőjét, majd miután kiment, utána mentem én is. Miután kivett egy felsőt a bőröndömből, felnevettem.-Jobban áll rajtad, mint rajtam.-majd a bőröndhöz lépve elővettem egy másik felsőt, és egy rövid nadrágot. Ám ahogy kihúztam a nadrágot, véletlenül kirántottam a cigisdobozom. Gyorsan felkaptam, és visszaraktam, remélve, hogy Rena nem látta. Nem szoktam dohányozni, csak ha nagyon ideges vagyok, és csak a biztonság kedvéért hoztam el, hátha itt leszek nagyon ideges.
|
|
|
-Igen, ezt én is eléggé valószínünek látom.-bólintottam szórakozott arckifejezéssel.-Akit érdekel, annak könnyű végig ülni...általában, de van olyan, mikor én is pokolba kívánnám az egészet mindenestül.-kuncogta.-Rendben, nem szédülsz? Vagy nem fáj a fejed? Esetleg hányinger?-faggattam a biztonság kedvéért félre billentett fejjel és kíváncsi tekintettel fürkészve a srác arcát.
-Nos igen, eléggé hűtlen dögök, na de mindegy. A macskások, majd helyettünk is istenítik azokat a dögöket.-fintorodott el.
Vigyorogva hallgattam a fiú panaszát és felháborodását, meg kell vallani eléggé vicces volt na. Jól szórakoztatott a kirohanása, de persze ezt nem kötöttem az orrára, hiszen még a végén megsértődne.-Hát ez se mindig igaz, nem mindennapos fajta és olyan, mint egy plüss maci, vannak páran, akik előseretettel tapizzák és mivel eléggé birka tud lenni, ezért hagyja is.-vontam vállat.
Szomorú mosollyal bólintottam.-Én nem tudom mit fogok csinálni, ha Maci meghal.-csóváltam meg a fejemet. Még a gondolattól is gombóc nőtt a torkomba.
|
|
-Szerencsére, csak majdnem és igen, biztosan lett volna balhé.-húztam el kelletlenül a számat, hisz semmi kevem nem vot leállni vitatkozni, vagy meg kockáztatni két lehetséges variáiót:
Vagy haza küldenek mindkettőnket, vagy végig el leszünk tiltva egymástól, aminek a gondolatától is írtóztam.
-Jójó-tettem fel kezemet védekezőleg.-Nem megyek át.-mormoltam elpirulva, hisz Thomas még meztelenül állt előttem. Lekaptam a felsőmet magamról és kiakasztottam szárítani a fürdőbe, majd kimentem és kerestem magamnak valami felsőt.
|
|
|
-Inkább ne.-nevettem fel.-Valószínűleg 3 percig, ha bírnám. Még lehet hog sokat is mondok.-mosolyodtam el. Amikor elkapta az állam, és azt kérdezte, hogy jobban vagyok-e már, ránéztem.-Ja, jobban vagyok.-mondtam.
-Soha nem szerettem a macskákat. Nekem túl függetlenek, és igen, azt szeretik, aki enni ad nekik.-mondtam neki, mert én így éreztem velük kapcsolatban.
-Az enyéimet mindenki nyomorgatni akarta, és akarja is. Attól, mert szépek, miért gondolják azt az emberek, hogy szabad simogatni?!-háborodtam fel.-Legalább a tiédet nem simogatja mindenki, amikor sétálni mész vele.-nevettem fel.
-Az én első kutyám egy dobermann volt. Csak sajnos megtámadta séta közben egy csapat kóbor kutya, és meghalt.-meséltem el.-Ahhoz képest kis ölebek az aussiek.-mosolyodtam el Liára nézve.
|
|
Mikor megjegyezte, hogy elment, bólintottam.
-Majdnem lebuktunk. Szerintem lett volna balhé belőle.-mosolyodtam el. Csurom víz lett a pólója a vizes testem miatt. Amikor megjegyezte, hogy át kellene mennie a lány részre átvenni a pólóját, heves tiltakozásba kezdtem.
-Ne! Ha meglát a tanár, le fogunk bukni. Keress egy pólót a bőröndömbe.-intettem neki az ajtó felé. Közben kivettem a kezéből az alsógatyát, és rávigyorogtam.-
|
|
|
-Tudom én...-mondtam röhögve csóválva meg a fejem.-Egyszer beíratlak egy órára, meglátjuk, hogy mennyi ideig húzod.-kuncogtam jókedvűen nyújtózva.-Mellesleg jobban vagy már?-kérdeztem a fiú elé állva. Nem nagyon érdekelt mit szól hozzá megragadtam az állát és kicsit megemeltem a fejét, majd megvizsgáltam az orrát.-Nem vérzik, szóval mákod volt. Törni se törött, max zúzódás, de annyiba csak nem halsz bele.-mondtam a fiúra nézve.
-A macskák túl hálátlanok. Ahhoz ragaaszkodnak,a ki több kajáát ad nekik.-fintorodtam el. Valahogy már egyáltalán nem tudtam azokat adögöket szeretni, persze volt pár jópofa macska, de a legtöbbet nagyon nem bírtam.
Szomorú mosollyal bólogattam.-Hát igen, sose volt az az öleb, ami kicsit hiányzik, mert hát olyan jó piciként dögönyözni őket, de ha úgy vesszük Maci sose volt pici.-nevettem fel.-Mellesleg ezt a hülye beenevet is akkoriban kapta. Inkább volt medve, mint kutya. Régeben vele tartottam terrorban az arccsipkedős szomszéd néniket.-vigyorogtam.
-Ééértem.-bólintottam.-Hát nem tudom, nekem ők túl picik.-kuncogtam.-Szokatlan lenne egy közepes termetű kutya egy ilyen benga állat után.
|
|
Amikor a fürdő felé is hallani lehetett a léptek zaját Thomssal együtt dermedtem kővé, úgy tűnt végre ő is megértette, szóval megszakítottam a csókot és mellkasának döntöttem a homlokom, úgy hallgatóztam.-El ment.-sóhajtottam fel, mikor már egy ideje nem hllottm kintről semmit.-Soha életemben nem ijedtem meg még így.-kkuncogtam hlkan, de még mindíg remegett kissé a kezem. A fehér felsőm pedig tökéletesen át ázott a fiú nedves teste miatt.-Hmm... át kell azt hiszem szaladnom a lány részhez.-mondtam, de rá jöttem, hogy rossz ötlet, hisz akkor lebukunk a tanár előtt.
|
|
|
-Igazad van, nekem aztán magyarázhatod akármeddig, akkor se tudom.-nevettem fel. A kezdeti nehézségek után azért csak sikerült beszélnünk.
-Utálom a macskákat. A lovakat bírom, régebben lovagoltam, de az már tényleg jó régen volt. Már arra sem emlékszem, hogyan kell felülni.-mondtam vigyorogva. Amikor elővett egy képet a zsebéből, amin a kutyája volt "kicsiként", szélesen mosolyogtam.-Nagyon aranyos. Mondjuk így is nagyobb, mint az én kutyáim voltak kicsiként.-nevettem el magam. Hatalmas medvebocsnak tűnt a képen.
-Mindenki azt hiszi, de jobban megismerve őket láthatja az ember, hogy multifunkcionális kutyák, hogy úgy mondjam. Sok mindenhez értenek, de a legjobban talán az őrző-védő és a terelés megy nekik. A vérükben van.-magyaráztam neki.
|
|
Rena belém fojtotta a szót egy csókkal. Először kissé furán néztem rá, de miután meghallottam a lépteket, nem ellenkeztem. Ha így nyitnak ránk, akkor elég nagy botrány lenne belőle.Úgyhogy csendben hallgatóztam, és közben élveztem azért a csókot is. Hallottam, amint a fürdő felé lép a tanár, és egy pillanatra megállt bennem az ütő. De a lépések hangja egyre távolabbról hallatszódott, majd hallani lehetett, ahogy bezárja az ajtót. Nem mertem megmozdulni, csak hallgatóztam tovább. Amikor már egy jó ideje nem hallottam semmit, Renára néztem, várva, hogy mit csinál. A nagy csókolózás közben valószínűleg tiszta víz lett, mivel nem tudtam megtörölközni.
|
|
|
-Persze, akad egy pár, de bárkiben meg lehet látni azt a bizonyos dolgot, de neked hiába magyarázom, meg igazából bárkinek, mivel kevesen vannak, akik olyan embereket "vizsálnak" akik kutyások.-magyaráztam.
-Én cicás, meg lovas voltam, de aztán rá jöttem, hogy egyrész allergiás vagyok a macskákra, másrészt lovat nem tarthatok, meg még sok egyéb más dolog is oda vezetett, hogy végül kutyássá nőljem ki magam. Achilles még pici volt, mikor ide kezdtem el járni.-mosolyodtam el és a zsbemből előhaásztam egy kis képet, amin Macim volt rajta még piciként, már amennyire egy masztiff kölyköt kicsinek lehet mondani.
-Hát azt nem hinném, én inkább a nagy és félelmetes kinézetú kutyákra bukok.-nevettem fel.-De ja, végülis ki tudja, mellesleg érdekes, én azt hittem, hogy inkább pásztor kutyák, de végülis van benne logika. azért vannak, hogy a nyájat védék ÉS tereljenek.-bólintottam.
|
|
Néma csendben hallgatóztam, jól kivehető volt, hogy a tanár bejött és most a szobában járkál, mire Thomas elkezdett beszélni, én pedig rémülten rántottam magamhoz és csókoltam meg, hogy végre befogja mielőtt még ránk talál a tanár, ha mákunk van, akkor csak körbenéz és le is lép, max bezárja az ajtót, de kulcsunk az van, szóval baj nem lesz talán. Közben úgy csokoltam thomast, hogy eszébe se jusson megszakítani a csókot és újra nekiállni magyarázkodni. Lehet félre érti, de majd utána is rá érek ezt megmagyarázni, egyenlőre nem akarok megnyikkani se. Még avégén haza küldenek, főleg egy ilyen helyzet miatt.
|
|
|
-Jogos. De azért vannak mindig kivételek, nem?-kérdeztem rá. Sok pasit láttam már csivavával, és nem pont egy személyiségűek voltak.-Azt azért nem néztem volna ki belőled, hogy pszichológiát is tanulsz.-nevettem fel, mivel tényleg nem gondoltam volna róla. Sok mindent kinéztem volna belőle, de ezt nem.
-Én kiskoromtól fogva szerettem a kutyákat.-vontam meg a vállam.-És a legjobb választás volt az aussie.-mondtam mosolyogva.
-Igen, az ausztrál juhászkutyáknak elég nagy őrző-védő ösztönük van. Nagyobb, mint a terelő ösztön.-meséltem, mert ezt általában nem nézték ki az aussiekból.-Meglátjuk. Még lehet, hogy a végén neked is kedved lesz venni egyet, ha meglátod hogy dolgozik.-vigyorodtam el.
|
|
-Én? Nagy bajban? Soha.-mosolyodtam el tettetett meglepődöttséggel. Valószínűleg eléggé zavarba hoztam Renát, mivel fülig vörösödött. De megtalálta a bőröndöm, és idehozott egy alsógatyát.
-Köszi.-mondtam, és éppen egy csókot akartam lehelni az ajkára, mikor kinyitotta teljesen az ajtót és berohant, majd bezárta. Kissé meglepődve néztem rá.
-Oké...-mondtam eléggé zavartan.-Ez mi volt?-kérdeztem, és elmosolyodtam. Teljesen meztelen voltam, de pillanatnyilag nem tudtam vele mit csinálni. Az alsógatya még a kezében maradt. Szóval maradt a kínos csend.
|
|
|
-Ne is álmodj róla, íy is nagy bajban leszel.-mondtam röhögve a fejemet fogva. Szörnyű, hogy a legnagyobb hüyeségekre kíváncsi csak, de hát nem is ő lenne, annyi biztos. Amint be ment eldőltem az ágyon és a plafont kezdtem el bámúlni. Arra figyeltem fel, hogy nyílik az ajtó. Felültem és kérdőn néztem rá, mivel csak a fejét dugta ki. A kérdésére kikerekedett szemekkel néztem rá, majd vörös fejjel kapkodtam a fejem a bőröndét keresgélve. Felpattantam és oda mentem, mikor meglátam, majd még vörösebb árnyalatot öltv kitúrtam belőle egy alsó gatyát.-Erre azért legközelebb figyelj...-mondtam halkan lesütöt tekintettel az ajtóhozlépve a gatyát pedig neki nyújtva. Ekkor történt az, hogy a táborban maradt felügyelő tanár elhaladt a ház mellet, de felfigyelt a résnyire nyitott ajtóra. Ha rajta kap bennünket így jó nagy bajban leszünk, szóval villámgyorsankivágtam a fürdő ajtaját és szinte bemenekültem, majd halkan becsuktam magam mögött és bíztam benne, hogy ide nem néz be.
|
|
-Ja, semmi extra, csak könnyű kikövetkeztetni, hogy kinek milyen fajta a kutyája, mivel az emberek általában ide olyan kutyákkal jönnek, amik személyiségben megfelelnek nekik, de ha még sem, akkor a kutya miatt kénytelenek lesznek hozzá igazodni, ami sokmindenből látszik, éppen ezért ki lehet könnyen következtetni. Mellesleg, igen. Tanultam pszichológiát.-bólintottam, mielőt még rá kerdezett volna, agy elsüt valami idióta viccet.
-Ha te mondod, neem még nem volt dolgom velük.-vontam vállat.-Mielőtt ide jártam volna nem is szerettem a kutyákat.-röhögtem fel.-Ó köszi, ezt ő is nagyon jól tudja magáról.-vigyorogtam a fiúra.
Látszott, hogy mennyire be volt tojva, mikor megfogta Maci, de aztán ő is rá jött, hogy ügyes fiú és nem fogja megharapni, de még megszortani se.
-Aussiekkal? MIlyen érdekes, de jó pofa dolog.-tűnődtem el.-Elvileg majd megyünk osztályról osztáklyra bemutatót tartani, akkor majd meglátjuk mennyire tudsz kölyök.-kuncogtam.
|
|
|
Elnevettem magam.
-Tényleg nem vettem észre.-mosolyodtam el.-Ügyes vagy. Engem is megtaníthatnál ilyenekre. A tanári kulcsok sokszor jól jöhetnének.-vigyorogtam. Majd bementem a fürdőszobába, és levetkőztem. Beálltam a zuhany alá, és megengedtem a csapot. A kezdetben jéghideg vizet felválltotta a kellemesen langyos víz. Gyorsan átmostam magam, majd elzártam a zuhanycsapot. Kiléptem, és már nyúltam volna a törülközőm után, de észrevettem, hogy nincs ott. Hát persze, mert este piszkos lett, és leadtam, hogy mossák ki. És még elfelejtettem elkérni. Néhány pillanatig gondolkoztam, hogy mitévő legyek, majd résnyire kinyitottam az ajtót, és kidugtam a fejem.
-Őőő, Rena. Ez most kissé hülyén fog hangozni, de hoznál nekem egy boxeralsót? Ott van a bőröndömben.-mondtam, és idétlenül beletúrtam a hajamba. Hülyének éreztem magam, de inkább ő hozzon, mint én menjek ki érte.
|
|
-Mit éreztél?-kérdeztem, majd nem is figyeltem oda. A kutyáját figyeltem. Amikor újra beszélni kezdett, odakaptam tekintetem.
-Egyáltalán nem rossz kutyák.-mosolyodtam el.-És ja, látom. Nagyon szép kutya.-mondtam őszintén.
-Sokan letagadnának pár évet, én nem tartozom közéjük. De hát ez van.-nevettem fel. Majd amikor elkapta a kezem, és odanyújtotta a kutyájának egy Fogd! paranccsal, kissé kivert a víz. A fájdalom helyett azonban semmit nem éreztem. Gyengéden fogta a kezemet, majd az első szóra elengedte.-Mi is őrző-védőn vagyunk.-mondtam, majd a kutyát figyeltem.
|
|
|
Hlkan nevettem meglepett feje láttán, nyilván nem számol azal, hogy sikeresen el tudtam csórni a kulcsát.
-Amikor nem figyeltél.-vontam vállat szórakozottan.-Egész könnyű volt, de nem mondo el pontosan mikor, tudod van az a mondás, hogy a nagy bűvészek nem fedik fel trükkjeik titkait, vagyis valami hasonló.-legyintettem.-Persz, menj csak, legalább felfrissülsz.-mosolyogtam rá.
|
|
-Éreztem...-momoltam magamelé, mikor meghallottam a fajtát, az emberek alapján általában nem vlt nehéz kikövetkeztetni, hogy milyen kutyával, avagy kutyákkal rendelkeznek. Szerintem én is tipikus Mastiffos voltam, bár persze kitudj, lehet ezt mások másképpen látják.
-AMúgy azok nem rossz kutyák.-bólintottam.-Nekem mint ahogy azt láthatod masztiffom van.-mosolyodtam el.
-Akkor egy évvel vagy fiatalabb.-bólintottam.-Ne vedd sértésnek, de inkább 10.-nek mondanálak.-vontam vállat, valamiért tényleg nem gondoltam volna róla, hogy 11.-es.
-Örző-védő, ez megy legjobban az ilyen fajtának.-válaszoltam.-Na és ti?-krdeztem, miközben kutyám fejét simogatttam. Láttam, hogy a fiú kicsit merev.
-Ne aggódj nem fog bántani, csak a pofija nagy, amég nem mondom neki, addig senkit se bánt.-mondtam elkapva a fiú kezét, majd lehúztam a kutya fejéhez. Békésen megszagolta, majd tovább nem isfigyelt rá, amég nem szóltam neki.-Fogd.-adtam ki az utastás, mire szájába vette a fiú felkarját. Tudtam jol, hogy csak tartja, de kicsit se gyakorol rá nyomást.-Jól van eresztheted.-mondtam és már eresztette is, utána kunkori farkát csóválva nézett rám, mire adtam neki jutalom flatot és kicsit megdögönyöztem a fejét.-Jó fiú, ügyes vagy macim.
|
|
|
Amikor a lány beszélni kezdett hozzám, felé fordítottam fejem.
-Két ausztrál juhászkutyám van.-feleltem kissé röviden. Majd a másik kérdésére is válaszoltam.-11.-es vagyok jelenleg.-mondtam, majd én is kérdeztem tőle.-Milyen szakon vagytok?-érdeklődtem. Közben a kutyája kettőnk közé fúrta be magát. Valószínűleg a gazdáját védte, úgyhogy nem nagyon tettem olyat, amit esetleg fenyegetésnek vehet.
|
|
Elég gyorsan a faházhoz értünk. Csak azt vettem észre, hogy Rena kinyitja az ajtót, ekkor tűnt fel, hogy elcsórta a kulcsom.
-Mikor vetted el a kulcsom?-kérdeztem rá. Mikor előre akart engedni, megálltam az ajtóba.-Menj előre te.-mutattam az utat. Amikor beléptem én is, bezártam az ajtót, és Renára néztem, aki már el is kényelmesedett az ágyon.
-Lezuhanyozhatok?-kérdeztem tőle az illedelmesség kedvéért.
|
|
|
Mosolyogva fogtam meg akezét menet közben. Amikor rászorított, én szintén rászorítottam, vagy csak halkan felkuncgtam. Meglepő,de egész gyorsana fiúházhoz értünk, előre mentem, mert tudtam, hogy melyikben vannak Thomasék, mikor nem figyelt a kulcsát is elcsórtam, szóval kinyitottam neki az ajtót.-Fáradj beljebb.-nevettem fel, majd miután bement én is bementem, ha csak nem engedett előre, mert abban az esetben ő utánam jött csak. Leültem az első ágyra és fáradtan megtámasztottam magam hátul.
|
|
-Mellesleg neked milyen kutyád van?-szóltam od neki mint egy mellékesen, mert érdekelt a dolog. Már egy idje kíváncsi voltam és magamban jó pár tippet is felsoroltam.-Egyáltalán hányadikas vagy?-kérdeztem elgondolkodva, miközben elngedtem a mackómat mert már közelítettünk. Azt hittem örömmel fog tőlem elszaladni, de úgy tűntmegint testőrösdit játszik, mivel a fiú és közém fészkelte magát, mire röhögve megvakargarram a fülét. Nem is ő lenne, ha nem csináln ilyesmit.
|
|
|
Figyeltem, ahogy a kutyája egy apró madárfiókával játszik. Először bennem volt a félsz, hogy agyontapossa, de elég óvatosan játszott vele. Mikor Lia elvonszolta, csak figyeltem, majd elfordítva fejemet mentem tovább. Csendben haladtam, néha-néha a lányra pillantva, vagy a kutyájára.
|
|
Örültem, hogy azt mondta, hogy nem tudna megutálni. Azt gondoltam, hogy hozzám sem akar majd szólni a történtek után. Amikor ő is bevallotta, hogy szeret, a fellegekben éreztem magam. Elmosolyodtam, majd megfogtam a kezét, és úgy indultam vissza a szállásra. A szobámba akartam menni, lezuhanyozni. Útközben néha megszorítottam a kezét, és elmosolyodva néztem rá.
|
|
|
Dehogy is utáltaak meg, nem tudnálak megutálni.-mondtamrá mosolygva.-Nem vagyok pofoszkodós.-tettem hozzá a szemeit figyelve. Mikor megcsókolt azonnal viszonozam nagy nagy örömmel.
-Én is téged. Szeretlek Thomas.-mormoltam elvörösödve a vallomástól.
-Persze.-helyeseltem énis a tanároknak, még csak az kellett volna, hogy külön kíséretünk legyen, eléggé kínos lett volna számunkra.
-Akkor menjünk.-mondtam megindulva.
|
|
NEm mondtam semmit, engedtem, hogy menjen, majd inkább oda szóltam a kutyámnak.-Gyere mackóm megyünk.-mosolyodtam el azon, ahogy a benga állat éppen egy kis madárfiókát szaglászott.-Achillesgyere már.-kuncogtam, mivel fel tett szándéka volt játszani a fiókával, persze az teljesen halálra volt rémülve, szóval nekem kellett elrángatnom onnan.-Rossz vagy.-szidtam meg, bár nem volt őszinte szidás, de még csak dorgálás se. A fiúra nem nagyon figyeltem, nyilván el van magában. |
|
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
