|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.29. 20:31 - |
A Feneketlen-tó igazából nem is feneketlen, csak egy közönséges tó, amelynek ezt a nevet adták. Nyáron a vize jó meleg, kellemesen lehet benne fürödni embernek és kutyának egyaránt. A tó túlpartján lehet horgászni is, messzebb a fürdőzőktől. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
Szememmel figyeltem a férfit, aki igen megijedt a kutyáktól. Távolabb lépett tőlünk, és onnan magyarázott valamit a kutyákra mutogatva. Astridra pillantottam tanácstalan tekintettel, majd ötletére bólintottam egyet.
-Talán tényleg jó ötlet itt hagyni. Menjünk vissza a táborba, talán a tűzrakóhelynél nincsenek. Bár most valami túrát terveztek, de nem volt kedvem, szóval itt maradtam.-mosolyodtam el. Reméltem, hogy nem fognak a tanárok megbüntetni minket, amiért kihagytuk a túrát. Megrántottam kicsit Pacot, és szorosan magam mellett tartva felkaptam a padról a pólóm, és a vállamra hajtottam. A pórázt rácsatoltam, de továbbra is a nyakörvénél fogtam. Kikerülve a férfit indultam el a tábor felé, bevárva Astridot.
-Ne engedd oda a kutyákat most Pacohoz, mert idegesen elkaphatja egyiküket.-figyelmeztettem, mert jobb elkerülni a bajt.
//Folyt. köv. Tűzrakó hely//
|
|
|
Visszacsatoltam a karabínet, így a csuklómra tudtam húzni a póráz végét és megfoghattam kicsit lejjebb, hogy biztos, mellettem maradjon. Hallottam a morgását, mikor a férfi közelebb kezdett el hadonászni, lepisszegtem, és kicsit megrántottam a pórázt, hogy érezze, még kézben tartotam a dolgot. Scrooge megszeppenve nézett fel az idegenre, már nem akart annyira odamenni hozzá.
Kínosan éreztem magam a helyzet miatt és, hogy még az se jut eszembe, hogy mondhatnám el, mennyire nem értjük, amit mond.
- Szerintem menjünk. Hátha tényleg csak fél tőlük és akkor békén hagyna minket. - Jobb ötlet nem jutott eszembe, mint odébb állni, és elkerülni a további konfliktust. Már csak az kéne, hogy valamelyik kutya megharapja... Nem, azt semmiképp sem szeretném megvárni.
|
|
|
Figyeltem, ahogyan Astrid is megfogja Radot, és feláll. Mikor felém nyújtotta a póráz másik végét megráztam a fejem, és az övemre mutattam, amin rajta lógott Paco bőrpóráza.
A férfi közben hadonászott és mérgesen magyarázott valamit, amit nem értettünk. Néha megráztam a fejem, és úgy tekintettem rá. Nem hiszem el, hogy nem fogja fel, hogy nem értünk belőle semmit. Amikor Astrid idehajolt hozzám, és súgott valamit, megvontam a vállam.
-Nem látok tiltó táblát sehol, szóval nem tudom mit akar. Szerintem turista, aki fél a kutyáktól.-gondolkodtam el, és mikor egy pillanatra abbahagyta a beszédet a férfi, épp beszélni akartam, de folytatta tovább. Felénk hadonászott egyet, és ez beindította Paconál a védő-ösztönt. Hangosan morogni és ugatni kezdett. Vicsorogva nézett a férfi szemébe, aki láthatólag megijedt tőle. Megböktem az oldalát, kizökkentés képpen. Nem kell most megvédenie neki, ha kellene szólnék neki.
|
|
|
Radot is meg kellett fognom, közben halkan csitítgattam, mert egyre jobban láttam rajta a feszültséget. Amikor a férfi beszélni kezdett értetlenül pislogtam rá. Spanyolul beszélt, vagy valami hasonló nyelven, mert pár szó ismerősnek tűnt, arra a néhány órára emlékeztetett, amikor a tanárnő magánéleti problémáin túl a nyelvtanulás is szóba került. Azóta sem értem, hogy mentem át az évvégi teszeten.
Radot elengedtem, amíg a póráza után nyúltam és rácsatoltam, aztán végre a térdelésből talpra is tudtam állni. A kiképzőpóráz másik karabínerét kiszabadíottam és Jackson mellé állva nyújtottam neki, hátha Pacohoz kellhet, bár egy Rado-Paco páros elég ijesztően hangzott, talán könnyebb lesz lefogni őket, ha pórázon vannak. Megszólalni nem mertem, nehogy a férfi leharapja a fejem, amiért közbevágok végeláthatatlan mondanivalójába.
- Valami tilos, de nem tudom, hogy mi - súgtam oda Jacksonnak, ami maximum a rajzilmekben nem lenne feltűnő a kihagyandó félnek, ezért is néztem bocsánatkérően a férfire, aki egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta tovább.
|
|
|
Ahogy Astrid arrébb húzódott, felálltam, és leporoltam magam. Figyeltem, ahogy egyre közelebb ér a férfi, majd megállva előttünk dühösen magyarázni kezd valamit idegen nyelven, amit nem igazán értettem. Talán spanyol vagy francia lehetett. Felvont szemöldökkel néztem rá, és megráztam a fejem.
-Sajnálom, de nem beszélem a nyelvét.-mondtam, és reménykedtem, hátha érti egy kicsit a nyelvünket, de meg sem hallotta, hogy beszéltem, mert folytatta tovább dühösen, és a kutyákra mutogatott. Megfogtam Paco nyakörvét, aki idegesen méregette a férfit. Jobb, ha fogom, nehogy egy mozdulatát fenyegetőnek ítélje meg, és neki ugorjon a férfinek. Hallottam, ahogy halkan morogni kezd, és kezemmel kicsit megböktem.
-Nyugi Paco.-csitítgattam.
|
|
|
Nehéz ilyesmi után visszazökkenni a valóságba, kicsit kábán húzódtam el Jacksontól és felültem, kezemmel megtámaszkodtam magam mellett és az érkező irányába néztem. Őt még nem ismerem, bár ez nem meglepő tekintve, hogy nemrég érkeztem.
A következő mozdulatom reflexből történt, nem tudom, hogy csináltam, de arrébb ugrottam és rácsaptam a felxi póráz végére, mert Scrooge már indult volna bemutatkozni. Nem szeretem, ha csak úgy odamegyek bárkihez, na, nem mintha itt pont attól tartottam volna, hogy bárki felkapja és elviszi. Rado kissé befeszülve állt, de nem szólaltl meg, csak mellénk jött, mint mindig, ha váratlan idegen bukkan fel a közelemben. Túlzásba viszi néha az őrzést.
|
|
|
Éreztem, amint próbálja elsöpörni a haját kettőnk közül, és belemosolyogtam a csókunkba. Kezemmel segítve neki elsimítottam a haját, és kezemet a tarkójára csúsztattam. Összerezdültem, mikor meghallottam Paco mély hangját. Körbepillantottam, és egy közeledő alakol láttam meg. Elég magas fickó volt, talán tanár vagy a tábor felügyelője. Óvatosan felültem, majd Astridra néztem. Megfogtam Paco nyakörvét, és lefektettem. Nem fog neki menni, egészen addig, amíg nem utasítom rá, vagy nem tesz fenyegető lépést, amivel veszélyeztetne.
|
|
|
- Remélem. - Nem tudtam, mit mondhatnék, kicsit kínosnak érzem a saját bizonytalanságom. De legalább nem feszegette tovább a témát, meg úgy összességében semmilyen beszédtémát, mert fölém hajolt és megcsókolt. Megint megugrott éppen lenyugodott pulzusom, ezt sosem fogom megszokni, aminek tulajdonképpen örülök.
Megtámaszkodtam mellette, szabad kezemmel elhúztam a hajam, ami mindkettőnk arcába lógott, de nem sikerült tökéletesen.
|
|
|
Elmosolyodtam, ahogy próbált lelkesíteni. Kezemmel kisöpörtem egy hajtincset az arcából, és rákacsintottam.
-Legfeljebb megvárom, amíg végzel, tanársegédként.-dobtam fel egy B tervet, ha nem jön össze az egyetem. Nem is rossz ötlet.
-Nekem szerencsém van, hogy már régóta a sportolás iránt érdeklődöm, és a szüleim is ezen a vonalon indítottak el.-mosolyodtam el.-De úgy is tudni fogod, hogy mit akarsz csinálni.-néztem rá biztatóan. Odahajoltam hozzá, és hosszan megcsókoltam, közben pedig a hátamra dőlve húztam magammal. Magamhoz öleltem, és belemosolyogtam a csókba.
|
|
|
- De nagyon sokat dob a pontokon, hogy sportolsz, meg, hogy össze tudod szedni magad, ha kell. Ne izguld túl, mert nincs miért, menni fog és kész. - Én még nem mertem előszedni gondolataim közül a tovább tanulást, többnyire azért, mert halvány gőzöm sincs róla, mit akarok kezdeni az életemmel. A kutyázásból egymagában nem igazán lehet normálisan megélni, de a legjobb lenne, ha mégis valahogy ezen a vonalon maradhatnél.
- Irigyellek, hogy van konkrét terved. Szerinted nekem az utolsó pillanatban is csak kérdőjelek lesznek a papíromon, nem egyetemek. - A szüleim rágták a fülemet emiatt, voltak ötleteik, amik szerintük abszolút nekem valóak, de egyiket sem éreztem magamhoz közel.
|
|
|
Mikor kimondtam, hogy "nincs magánéletem", rájöttem, hogy ez többféle képpen is lehet értelmezni. Reméltem, hogy Astrid nem gondolja, hogy rá sem lesz időm. Rá mindig lesz időm.
-Nem vagyok én ebben annyira biztos. Hiába sportsuliba akarom menni, kell hozzá elég sok pont.-húztam el a számat. A hármas remélhetőleg meglesz mindenből, de annyi nem lesz elég arra, hogy biztos felvegyenek.
Mikor arra utalt, hogy ne menjünk vissza, felsóhajtottam. Nekem sem volt kedvem még visszamenni, jó itt lenni a vízparton, csak feküdni a homokban a lánnyal, akit szeretek.
|
|
|
- Túl fogod élni, mint mindent. Mindig izgulsz, aztán lazán sikerül. - A "nincs magánéletem" kijelentése kicsit zavart, mármint, nem fogom felróni neki, mert tudom, hogy ha aktívan kutyázol és mellette iskolába is jársz, akkor kemény bármi mást beszervezni mellé, merthogy szabadidő se nagyon akad. Ez világos, de ettől még csak lesz időnk egymásra. Hm, ez annyira, furcsán hangzik. De úgy tűnik, ő is így gondolja, legalábbiss...
- Jött egy férfi, valami fura olaszos hangzású neve van, és ő segített. Megmutatta a faházat, meg nagy vonalakban összefoglalta, hogy miről is lesz szó az elkövetkezendő néhány napban. Bár nem igazán fogtam fel a programtervet. - Utolsó mondatom kissé halkabban tettem hozzá, és éreztem, hogy megint elpirulok, de sikerült visszafogni, hogy ne legyen annyira látványos. Erre törekedtem, a végeredményt azonban egy külső szemlélő mondhatná el igazán.
|
|
|
Amikor elkezdett magyarázkodni, elvigyorodtam, és nevetve ráztam meg a fejem.
-Már nem nagyon van magánéletem. A suli teljesen kimerített idén, mi lesz még jövőre az érettséginél.-bele sem merek gondolni, hogy mennyi dolgom lesz jövőre.
Alig néhány másodpercig csókolóztunk, mikor Astrid felnevetett. Odapillantottam, ahova ő is, és elvigyorodtam. Scrooge nyalogatta a lányt, majd akkora szemekkel nézte, hogy olyat még nem láttam. Elvonult a kiskutya, de nem sokáig maradtunk kettesben, mert Rouge is odajött a lányhoz. Elmosolyodtam, és a lányra néztem. Bocsánatkérésére felhúztam a szemöldököm.
-Nem kell bocsánatot kérned.-majd elmosolyodtam.-Vissza akarsz már menni, megnézni hogy melyik a te szobád?-kérdeztem rá, hátha megunta már a napozást, vagy talán a társaságom. Bár nem hiszem, legalábbis ahogy vert a szíve mikor megcsókoltam, nem ezt tükrözte.
|
|
|
- Nem, félre ne érts, ez nem számonkérés akart lenni, csak... csak eszembe jutott. Teljesen megértem, van magánéleted, sőt, teljesen egyértelmű, hogy van. - Fogtam bele a bugyuta magyarázkodásba. Nem lehet ő is olyan, mint én, aki napjában többször leül a gép elé, hátha történt valami érdekfeszítő a világban, írt-e neki valaki, nekem erre sokkal több szabadidőm volt, de ettől még nem fogom másként látni azokat, akiknek... van élete. Úristen, kezdek úgy gondolkodni, mint az anyám!
Gyorsan el kellett terelnem a figyelmem erről az ijesztő észrevételről és Jackson, mintha csak értette volna, mire van szükségem, közelebb hajolt. Nem mondom azt, hogy nem számítottam a csókra, de mégis annyira meglepő volt, hogy megtörténhet, a szívem persze azonnal reagált és teljes erővel dörömbölni kezdett miközben visszacsókoltam. Az egész azonban nem tartott tovább néhány másodpercnél, mert Scrooge elkezdte lenyalogatni a vizet a térdemről, ahol egyébként is csikis vagyok, így a csók végét elnevettem, akaratlanul persze, aztán lenéztem a kis törpére, aki, mintha ott sem lett volna az előbb, nagy ártatlan szemekkel nézett fel ránk, majd elvonult az árnyékot adó bokor mögé tőlünk néhány lépésnyire. Széles mosollyal néztem utána, s közben az futott át az agyamon, hogy végre nyugodtan lehetünk, amikor Rado is befutott, fittyet hányva a melegre mellém telepedett, egyik első mancsát és fejét a combomra téve.
- Öhm... bocsánat? - néztem ismét Jacksonra, próbáltam utánozni Scrooge nézését, több-kevesebb sikerrel talán ment is.
|
|
|
Kijelentésére elmosolyodtam.
-Sok dolgom volt, készülni kellett a táborba.-mondtam, majd felsóhajtottam.-Annyira jó így feküdni, semmivel sem törődve.-mormogtam élvezve ahogy a napsugarak elérték bőrömet. Paco nekem dőlve szuszogott, néha felhorkantott, mint egy kismalac. Elvigyorodtam, és megsimogattam az oldalát. Majd kinyitottam a szemem, és oldalamra fordulva néztem Astridra. Kezemmel megtámasztottam a fejem, és a szemébe néztem, majd odahajolva hozzá megcsókoltam.
|
|
|
Nem ellenkeztem, mikor hátrébb döntött, sőt, kifejezetten jól esett kinyújtani a karom, amin aztán a hátam mögött megtámaszkodtam. De alig egy perccel később már a hátamon feküdtem a fűben, még az sem érdekelt, ami általában kiakaszt, hogy milyen állatkák rohangászhatnak a földön, amik aztán rám is rám mászhatnak. Most nem érdekelt.
- Egy hete nem beszéltünk - szólaltam meg hirtelen, bár ez inkább csak egy gondolat volt részemről, ami valahogy hangosan is hallatszott. Nem is tudom, miért ugrott be ez, de belegondolva kicsit jobban rájöttem, azért, mert ennyi ideig sosem volt közöttünk csend mióta beszélgetni kezdtünk. Talán pont ez adta a végső löketet, hogy ide jöjjek és ne várjam meg az évkezdést. Minden esetre egyelőre úgy tűnik, ez volt életem egyik legjobb döntése, szerintem legalábbis.
|
|
|
-Általában minket is kistestű kutyák támadnak be.-gondolkodtam el.-Szerintem nem veszik észre, hogy nem egy súlycsoport Pacoval.-nevettem fel. Neve hallatára felemelte a fejét Paco, majd hangos nyögéssel eldőlt. Elmosolyodtam, és egyik kezemmel megsimogattam az oldalát. Majd Astridra néztem.
-Igen, rengeteget fejlődött. Már bátran oda engedhetem minden kutyához, tudom, hogy nem fogja bántani őket.-mondtam neki, majd az egyik kezemet a vállára tettem, és óvatosan magam mellé fektettem. Oldalra fordítottam a fejem, és úgy mosolyogtam rá.
|
|
|
- Scrooge-t nem kell félteni azt tuti, simán nekimegy a nagyoknak, ha arról van szó. Radot is megpróbálta elintézni párszor, de simán lenyomta. Kis pörgős dög! - Utolsó szavaim nem bántásból szóltak, nem annak szántam, egyszerűe imádtam a kis hülyét, aki egy hiperaktív kis szörnyeteg és néha téyeg próbára teszi a türelmem, de attól még az enyém.
- Paco nagyon sokat változott, még régebben mondtad, hogy miket csiált, ahhoz képest... Nem mondanám meg, hogy bármi probléma lehet vele. - Miközben beszéltem lenéztem a kezemre, amiben a törpe flexi pórázát tartottam. Mikor fogtam meg? Valószínűleg ezt is átbambultam. Kiengedtem, had jöjjön ki belőle a szalag, így fel tudtam emeli a kezem, hogy vizes hajam előre húzzam az egyik oldalon. Erős késztetést éreztem, hogy összefogjam, de az továbbra is tabu. Felhúztam a lábaim, egyik kezemmel átöleltem őket a térdemnél, de csak úgy lazán, nem hajoltam teljesen rájuk, az amúgy sem megy nekem, aztán a másikat is ráhajtottam, és oldalra fordíttam a fejem, hogy Jacksonra nézhessek, mosolyogva természetesen.
|
|
|
Csak elmosolyodtam, amikor láttam az arcán a zavart, mikor levettem a pólóm. Leültem mellé, és hátul kitámasztva kinyújtottam lábaimat, úgy néztem a lányra. Paco mellém heveredett. és nagyokat szuszogva pihent. Astrid válaszára elvigyorodtam.
-Nem lesz vele semmi baj, jó tanárok vannak itt.-nyugtattam meg. Eleinte Paco is bunkón viselkedett a kan kutyákkal, de néhány hónap alatt jelentős javulást mutatott. Most már bátran összeengedhető más kutyákkal, feltéve, ha azok nem ugranak neki. Hátradőltem, és élveztem a napsugarakat. Kezemet a tarkómnál összekulcsoltam, és lehunytam a szemeimet.
|
|
|
Lehuppantam a fűbe, és egyelőre úgy döntöttem, nem törődöm azzal a ténnyel, hogy ha így vizesen leülsz világoskék farmerben a földre abból zöld és barna foltos problémák lehetnek. Majd kimosom.
Nem tudtam levenni róla a szemem, oda se nézve tapogatóztam, mikor Scrooge odatolta a hátsóját hozzám és simogatásért dőlt nekem, mint mindig. Jacksont néztem, aki levette a pólóját és... basszus, ki tudná elfordítani a fejét ilyenkor?! Valamennyire muszáj voltam összeszedni magam, mégsem bámulhattam rá csak így, meg hát válaszolnom is kellett, ettől függetlenül tuti, hogy látta rajtam a zavart, amit szerintem kezdett megszokni, főleg az elmúlt időszakban, amikor szemtől szemben találkoztunk. Írásban az ember jobban leplezi az ilyesmi.
- Engedelmességi és örző védő, az alapok már megvannak, otthon kaptunk segítséget Radoval, Scrooge meg... vele még lesz probléma bőven. - megvakargattam az említett törpe fejét, aki ha lehet még jobban hozzám bújt. Ragaszkodó kis dög.
|
|
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
